A csallóközi romák identitástudata és szociális helyzete Szlovákiában Nyomtatás
Írta: Dr. Ravasz József, PhD.   
2011. október 08. szombat, 05:06

A csallóközi romák identitástudata és szociális helyzete Szlovákiában (részlet a kutatásból) : Dr. Ravasz Józsefnek a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság XXI. nemzetközi tudományos konferenciáján elhangzott előadása:

Az azonosságtudat fogalma
A pszichológiai szakirodalomban az identitás fogalma gyakran szerepel az autentikus lét szinonimájaként. Ez valójában az éntudat, annak időbeli és térbeli létezése, s egyúttal annak a kapcsolatnak a kifejezése, hogy az emberi egzisztencia az egyén belső, pszichikai életének és a társadalmi reakcióknak az egysége. Az egyén autopercepciója kissé mindig eltér attól, ahogyan az emberek látják őt. Az egyén lelki egyensúlya és a társadalom működése szempontjából viszont fontos, hogy a két szemlélet minél jobban összhangban legyen, illetve kiegészítse egymást.

Ha az egyén önértékelése lényegesen eltér attól, ahogy a társadalom látja őt, illetve adottságai és lehetőségei által nem tud megfelelni az elvárásoknak, akkor lelki és kommunikációs problémái adódhatnak. Ha máshogyan nem is, ezek a problémák megjelenhetnek az egyén megnyilvánulásaiban: "De ők egyáltalán nem tudják, ki vagyok, mi van bennem valójában", illetve a környezet egy tagjának "sóhajában": "Ki tudja, mit gondol magáról, de valójában..." Nyilvánvaló, hogy kétféle értékelés létezik, s az egyén a mindennapi életben állandóan keresi a lehetőségeket, hogy a többiek tudtára adja, milyen is ő, s önértékelését az emberek reakciói alapján egyúttal módosítja, javítja is. Ha sikerül a két elképzelést összehangolnia, a harmonikus felé közelít.

Ez azonban nem elegendő. A társadalom nagyon megosztott, s mindenki más szemmel nézi a másikat. Az identitáskeresés során az egyénnek el kell fogadnia mások elképzeléseit, véleményét. Ennek a folyamatnak a része olyan csoportok felkutatása is, melyek az egyént megerősítik a magáról alkotott elképzelésekben. Berger és Luckmann szerint az identitás szociális folyamatok során alakul ki, és a történelmet bizonyos identitású emberek alakítják (Luckmann-Berger, 1999).
Az egyénnel kapcsolatban azonban nemcsak térbeli,  ahol különböző emberekkel találkozik - hanem időbeli létezésről is beszélnünk kell: gyermek, majd felnőtt, változtatja helyzetét, s ennek ellenére úgy néz magára, mint integrálódott lényre. Az integritás része egyúttal az is, hogy az egyén képes saját magát mint egységet látni, s összekapcsolni időbeli és térbeli létezését.

A romák azonosságtudata
A romák identitástudata különbözik a képzettség, a társadalmi helyzet alapján, illetve aszerint is, hogy az egyén városban vagy faluban él-e. A városi, művelt romák identitása hasonlóan alakul ki, mint a többségi lakosság azonosságtudata. Egy összetett képről van szó, mely státusok és feladatok sokaságából tevődik össze, s a saját én és a környezet "egyezkedése" során alakul ki. Ennek ellenére a romáknál feltételezhető annak a veszélye, hogy a többségi lakosság hozzáállása miatt elveszítik önértékelésüket, az egyén saját magát ugyanis aszerint értékeli, hogyan sikerül megvalósítania céljait a társadalom előítéleteinek és általánosításainak közepette.

Az önértékelés csak a legközelebbi szociális környezet, például a család értékelésével van összhangban, ez azonban nem elég a feszültség és a bizonytalanság leküzdéséhez. Gyakran a művelt, intellektuális romákkal is nehéz beszélgetni, mivel állandóan azt feltételezik, partnerük nem úgy kommunikál velük, mint egy kollégával vagy szakemberrel (akinek azonos vagy eltérő véleménye van), hanem úgy, mint egy romával, s ennek alapján reagálnak a kritikára, elismerésre, illetve magyarázzák sikereiket és kudarcaikat is.

Pavel Říčan rámutat arra, a romáknál az önértékelés és a társadalmi értékelés aránytalansága reakciók egész sorát válthatja ki: az önbizalom elveszítése, a többségi társadalomtól való elszigetelődés, önsajnálat (a romák a rossz körülmények áldozatai), identitásuk eltitkolása, a társadalomtól való elhatárolódás, a nyílt szembesítés iránti vágy (Říčan, 1998).

A kevésbé művelt, falusi romáknál az önértékelés és a többségi társadalom értékelése közötti eltérésnek az lehet a következménye, hogy a személyes identitás elsősorban az egyén és a közvetlen környezet kölcsöhatásai alapján alakul ki, a többségi lakossággal való kapcsolatot rossznak tartják, s ez az ellentét a személyiség fejlődése során vagy kiéleződik, vagy ellenzéki csoportnak tekintik a többségi társadalmat, mellyel az egyénnek szembesülnie kell.

Ez a szituáció az erkölcs, az értékek és normák terén kettősséghez vezet: bizonyos cselekedetek a saját csoportjukban elítélendőek, míg a többségi lakossággal szemben megengedettek. Nemcsak az egyént, hanem a csoportot is felfoghatjuk úgy, mint a szervezet egy fajtáját. A csoport - tagjai által - szintén időben és térben létezik, tagjai jellegéről és tulajdonságairól "egyezkednek", viselkedésiiket szintén kívülről is figyelik és értékelik.

Átvitt értelemben az ő identitásukról is elmélkedhetnénk  csoportos (közösségi) identitsáról, mely annak alapján alakul ki, tagjai hogyan gondolkodnak saját magukról, hogyan szerkesztik meg a csoport történelmét, időbeli fennállását, jelentőségét, céljait, illetve hogy látják, viszonyulnak hozzá a kívülállók.

Minden egyén több közösségi azonosságtudatot hordoz magában, ezek minősége és mennyisége folyamatosan változik, fejlődik. Állandóan változik hierarchiájuk is. Ez bizonyos fokig a egyén individuális fejlődésétől függ, ám leginkább politikai folyamatok irányítják. Ezeknek a közösségi identitásoknak más-más jelentőségük van. Néhány kutató központi, ún. "alapvető közösségi identitásról" beszél  ennek az egyén számára meghatározó szerepe van (Isaacs, 1975).

Kimutatható, hogy az egyén a közösségi identitásoknak azokat a formáit részesíti előnyben, melyek kedvező helyet biztosíthatnak számára az őt körülvevő társadalomban. "Az identitás a folytonosság megőrzésének képessége: időbeli, térbeli dimenzión, szociális kapcsolatokon keresztül" (Konopásek, 2000).

A romák közösségi identitására történelmi tudatuk is jellemző. Az élő és megélt történelem, a romák történelmi emlékezete rövid tartamú és nagyon konkrét. Elsősorban a családi és helyi eseményekre korlátozódik. Ez is igazolja feltételezésünket a tágabb családi és a helyi közösségi kapcsolatok alapján kialakult elsődleges közösségi identitásról. A periféria tehát olyan feltételeket teremt, melyek a helyi és családi identitás kialakulását segítik, s kevésbé kedveznek az általános  etnikai identitásnak.

A romák történelmének kontextusa és szociális felépítése csak az utóbbi években kezdett kialakulni. Sem a szlovák, sem a magyar romák nem hoztak létre olyan intézményeket, melyek több mint három generáción keresztül megőriznék az információkat, s csak a második világháború után kezdték helyettesíteni a történészeket a többségi lakosság nyelvészei, néprajzkutatói és történészei.

Többek között például Emília Horváthova, Eva Dávidova, Milena Hiibschmannová, Ctibor Nečas, A. B. Mann.
A szlovákiai romák csak az elmúlt tíz-húsz évben kezdték megalkotni írott történelmüket. Kérdéses viszont, mennyire tudatosítják és akceptálják ezt azok a romák, akik nem tartoznak a roma elithez.
Szintén kérdéses a romák térbeli kötöttsége. Annak ellenére, hogy nagy részük Szlovákiában már letelepedését, a haza fogalma számukra nem jelenti a saját házát, vidéket, szülőföldet, lakóhelyet (várost), mint például a többségi lakosság esetében.

A vándor népek körében gyakori jelenség ez egyén azonosulása az elsődleges csoporttal, míg a környezettel való azonosulás háttérbe szorul. Ennek következtében gyakran továbbra is érdeklődést mutatnak a vándorlás iránt.

Az azonosságtudat jellemzői a romák földrajzi szempontok szerint kialakult csoportjaiban

A szlovák romák
A szlovák romák legjellemzőbb vonása a roma nyelv szlovák nyelvjárásának használata. A nyelv ugyanis jelentős mértékben vesz részt identitásuk kialakulásában. Az idegen (szlovák) szavak beáramlása nyelvjárásukba egyúttal a szlovák kultúra, hagyományok, szokások elemeinek átvételét is jelenti. A többségi nyelv elsajátítása a szlovák identitás applikálását hozza magával - ez jelentősen befolyásolja a roma identitást.

Ennek oka  kétségtelenül  a roma és nem roma lakosság gyakori kontaktusa, mely a többségi nyelv használatát igényli. Az eredeti roma szokások, szertartások, hagyományok háttérbe kerülnek, s néhányat kivéve ma már nem is élnek.
A roma nyelv háttérbe szorulása valószínűleg annak az eredménye,hogy a fiatal szülők tudatosítják, ha gyermekeikkel gyakran kommunikálnak ezen a nyelven, abból hátrányaik származhatnak. Nekik si vannak kellemetlen élményeik: mivel szüleikkel csak romául beszéltek, az első iskolai években nyelvi akadályokba ütköztek, s már az alapiskola alsó tagozatán sikertelenek voltak.

Az, hogy a gyerekeket többségi (szlovák) nyelven nevelik, a romák számára eszköz: a jobb iskolai eredmények, a munkaerőpiaci és társadalmi érvényesülés eszköze. A szlovák romáknak mindez a szociális biztonság és egyenrangúság érzését nyújtja. A belépőt a nem romák világába saját identitásuk egy részének feladása árán vásárolhatják meg.
A roma kultúrát (mely annyira jellegzetes) a szlovák folklór és irodalom elemei is gazdagítják   elsősorban regionális szintén.

Meg kell azonban említeni, hogy a szlovák elemek (nyelv, szokások, folklór) beáramlása a roma identitásba gyakoribb az asszimilálódott romák körében. Ők viszonylag műveltebbek, jobb körülmények között élnek. Ellenkezőleg, a nagyobb telepiüéseken élő romák körében a szokások, a nyelv, a folklór megőrzése szemmel látható.

Ezt igazolják előkutatásaink eredményei is a roma identitás megőrzésének, illetve a nem roma elemek átvételének legfontosabb determinánsa a romák számaránya egy-egy településen, illetve szétszóródása a nem roma lakosság közé.

Az oláh romák
Az oláh romák teljesen más, a többi romától távol álló etnikai csoportot alkotnak. Ennek oka egyrészt a nyelv, mely a leglényegesebb különbség és akadály az oláh romák és a többi roma között. Nyelvük mintegy 70%-ban román szavakból áll, ezért értik meg egymást Szlovákia szinte egész területén (a szlovák és a magyar romákkal ellentétben), ezért érzik magukat összetartóbbnak, ez okozza identitás tudatuk megerősödését is.

Az oláh romák csoportját a többi romától való elszigetelődés is különlegessé teszi, Ennek oka szokásaik, hagyományaik, szokásjogaik megőrzése. Fontos számukra a családi kapcsolatok fenntartása. Úgy érzik, felelósek származásukért, kulturális etnikai örökségükért.
Kutatásainkból is kiderúlt, az oláh romák csoportja több szempontból is "biztosan áll a lábán", s közeljövőben valószínűleg megrendíthetetlen.

A nyelv
Az oláh romák mind Szlovákiában, mind kiilföldon megértik egymást. Nem szívesen fedik fel nyelviiket a nem oláh romák, illetve a többségi lakosság előtt. Nagyon ritkán vesznek át szavakat a többségi (szlovák) nyelvből, hiszen valamennyi idegen szónak van nyelvükben román megfelelője (az oláh romák számára ez az igazi roma!).

A családi kapcsolatok
Az oláh romék szigorúan, pontosan betartják a családi kapcsolatokat, viszonyokat. A családra a rend és az összetartozás jellemző. Pontosan előírják a családtagok viselkedési illemszabályait (após - vô, após - meny, sógor - sógornő stb.).

Hagyományaik és szokásaik
A szlovák romákkal ellentétben (akik átveszik a többségi lakosság szokásait, sajätjaikat pedig lassan elfelejtik) az oláh cigányok megőrizték szokásaik nagy részét (esküvői szertartás, temetés, keresztelő, születésnapi ünnepségek, karácsony, húsvét...), s csak néhányat vesznek át a többségi lakosságtól.

A zene
Az oláh romák igyekeznek minél több emóciót, s minél kevesebb szöveget bevinni a zenébe. A hangszereknek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, a kíséretet saját maguk hozzák létre verbális módon (ujjaik csattogtatásával, sóhajokkal, kiáltásokkal, dübörgéssel, dobogással...). Általában nagyon egyszerű, egy oktáv terjedelmű melódia is elegendő számukra. Nagy hangsúlyt kap a hang rezgése.

A műveltséghez való viszonyuk
Az oláh romáknak a szlovák, illetve a magyar romákkal ellentétben - szinte negatív a hozzáállásuk a képzettség megszerzéséhez. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogyan viszonyulnak a meggazda-godáshoz, az anyagi javak birtoklásához és gyarapításához. Ezért nem látják értelmét a középiskolai, illetve főiskolai végzettség megszerzésének. Az az elképzelés, hogy üzleti szellemükkel szabad, független és gondtalan jövőt biztosítanak maguknak, a művelődést, iskolázottságot mellékvágányra tereli.

Felmérésünkből is kiderült, hogy az oláh cigányok jellegzetességeiknek és értékrendjüknek köszönhetően kiszorulnak a nagyszámú szlovák romák csoportjából – rájuk figyel leginkább a többségi lakosság, s viselkedésük, életmódjuk alapján mond vélemént a másik két csoportról    (magyar + oláh).

Az ismeretek szintézise
A felvázolt probléma - a romák saját identitásának megtalálása, mely sok tényezővel függ össze - nagyon kényes kérdés. A sok-sok ellentmondás emberemlékezet óta kínozza magukat a romákat is. Elhatároztuk, hogy a felmerült kérdésekre kutatás segítségével keressük meg a választ.

Nézzük először néhány szerző munkáját, akik az identitás feltárásának kérdésével foglalkoztak:
Claude Lévi-Strauss A természetes népek gondolkodása (Strauss, 1971) című művében azt mondja, az emberek csak akkor képesek saját magukról és kömyezetükről elmélkedni, ha tapasztalataikat, a külső és belső hatásokat, ingereket különböző fogalmak segítségével rendszerbe foglalják. Próbálgatják, hogy a tárgyak érzékszervekkel érzékelhető tulajdonságai milyen összefüggésben állnak a rejtett tulajdonságokkal, olyan világot teremtenek maguknak, melynek saját logikája van.

Hogy tájékozódni tudjanak a világban különböző kategóriákat hoznak létre, ezekbe sorolják azokat a jelenségeket, melyekkel találkoznak. Minden embercsoport más rendszerbe foglalja a világot - ezt fogalmak segítségével teszi, mégpedig az általa használt nyelven.

Benjamin Lee Whorf hipotézisek megfogalmazásával vált híressé: valamennyi, magasabb szintű hipotézis függ a nyelvtől, a nyelv szerkezete, melyet az illető használ, befolyásolja azt is, hogyan látja saját környezetét (Carrol, 1956).
Ahogy az emberek felosztják és rendszerezik a természet élővilágát saját fogalomkészletük és nyelvük segítségével, ugyanúgy felosztják az emberi társadalmat is. Kritériumrendszert használnak; ezek nagy részét általában nem az egyén maga találja ki, hanem átveszi környezetétől.

Legtöbbet gyerekkorában, a szocializáció (a társadalomba való beilleszkedés) során vesz át, de nemcsak passzívan átveszi, hanem át is alakítja, s saját tapasztalataival állandóan konfrontálja is őket. Mivel hosszú folyamatról van szó, melynek során az egyén kategorizálja a társadalmat, saját magát is besorolja bizonyos kategóriákba, s töpreng azon is, melyik kategóriába illik bele, illetve melyikbe nem. Így hozza létre a szőkék, feketék, szépek, csúnyák, jók, rosszak, szegények, gazdagok, ügyesek, buták, feketék és fehérek kategóriáját. Önkényesen besorolja ezekbe a kategóriákba az embereket, mégpedig a beleegyezésük nélkül, sőt nem is kell tudniuk arról, ki milyen kategóriába keriilt.

Jiří Lipa Cikánština v jazykovém prostředí slovenském a českém (Lipa, 1965) című művében a nyelvjárások alapos jellemzése, szétírása mellett arra is rámutat, a romák indentitásának meghatározásában a nyelv az egyik legfontosabb tényező. Anyanyelvet "vezérfonalnak" tekinti a roma csoportok származásának és identitásának megállapításában. Nagy teret szentel annak a felmérésnek, amelyben a környezetet, a regionalitást és az etnikai hovatartozást is figyelembe veszi. Munkájában nagy hangsúlyt kap az oláh romák csoportja - őket valami új és ismeretlen megteremtőnek tekinti. A magyar romákat automatikusan a magyarokhoz, a szlovák romákat pedig a szlovákokhoz sorolja. Karel A. Novák Stereotyp a integrace - prípad Romň (Prága, 2001) című munkájában szintén kutatási eredményekre támaszkodik, melyek arról tanúskodnak, hogy a romák identitásának beismerését nyelvi tényezők is befolyásolják. Kiemeli a magyar romáknak a magyarokkal való közvetlen kapcsolatát, az oláh romák távolságtartását a többi "romungro"-val (nem oláh cigányokkal) szemben, illetve azt is, hogy a szlovák romák a szlovák kultúra számos elemét átvették.

A roma azonosságtudattal kapcsolatban a nemzeti öntudat kialakulásának folyamatát emelte ki és írta le Milena Hubschmannová Od etnické kasty ke štruktúrovanému etnickému společnství (Hubschmannová, 1999) című tanulmányában, melyben rámutat arra, a roma populáció egy csoportja, mely hovatartozását inkább csak szimbólumnak tekintette, szociális előrelépése során megváltozik, s megváltoztatja környezetét (például a telepről a faluba költözik), népi sajátságait, nemzetiségét is.

Ha az eredetileg roma család állást talál, s ennek megfelelővé válik szociális helyzete is, elsajátítja a szlovákok életmódját, elköltözik a többségi lakosság közé, fokozatosan magát is szlováknak tartja. A nacionalizmus ezt a hozzáállást elítéli. Ezzel állítja szembe Milena Hubschmannová azt az elit réteget, melynek sikerúl elérnie a szociális felemelkedést, de ők a megszerzett szociális és kulturális tőkét saját népükbe "invesztálják", annak tagjai maradnak, s tudatosan romáknak is vallják magukat.

Ez a mechanizmus viszont csak akkor működőképes, ha a elit és az alacsonyabb rétegek között fennmaradnak a szoros kötelékek. Ezért az elit rétegek, melyek saját népük érdekeit képviselik, arra törekszenek, hogy minél nagyobb legyen  az alacsonyabb és a felsőbb rétegek számára - a közös elemek száma. Ám nem elég csak megalkotni őket. Megfelelő módszerekkel át is kell adni őket, sőt az emlékezetükbe vésni oly módon, hogy ezt a közös vezetést mint megváltoztathatatlan tényt elfogadják.

A kutatás célja
A szakirodalomból merített ismereteink alapján elmondható, a romák identitásával foglalkozó kutatók nagy része hasonló eredményre jutott. Elméleteiket - a romák saját identitásának beismerésével, felvállalásával kapcsolatban - általában a nyelven keresztül állítják fel, mely az esetek nagy részében "ugródeszkának" számít.

A vizsgálatok legnagyobb része szintén érintette az adott közösség nyelvi környezetet.
A róma nyelv elsajátításának és használásának mértéke identitásuk és "romaságuk" értékelésének jelentős tényezője. Természetes azonban, hogy nem ragadhatunk le a nyelvnél. A korábban említett tényezőknek szintén van súlyuk származásuk tudatosításában (műveltség, foglakozás, vallás, szociális környezet).

Szlovákiában a magyar romák külön csoportot alkotnak; a nyelv náluk van a legnagyobb hatással identitásuk alakítására. De velük kapcsolatban nagyon nehezen beszélhetnénk roma azonosságtudatról. A magyar nyelv nyilvánvaló és intenzív hatással van nemcsak a többségi lakosságra, hanem a romákra is.

A vizsgálat során megfogalmazott kérdések:
1. Mi lehet az oka annak, hogy a romák társadalmi helyzetük megőrzésének érdekében a nem roma identitás elemeit is lehetségesnek, megengedhetőnek tartják?

2. Belépőjegynek számít-e a roma közösségbe a nyelv, mely egyben a többségi lakossággal való kommunikáció eszköze?

3. Lehet nagyobb hatása egy másik kisebbség (magyar) nyelvének, mint a többségi nyelvnek?

4.    A romák - tudatosítva rossz szociális helyzetüket - az adott kisebbség nyelve mellett döntenek-e, mivel meg vannak győződve arról, hogy a roma számukra megalázó, általa nem tudnak érvényesülni? És a nem roma csoportokkal való kapcsolatokban, a munkaerőpiacon, az iskolában...
5. Tudatosítják-e a Csallóközben élő romák a szlovák nyelvvel szemben a nyelvi hiányt?

6. Ezeknek a romáknak milyen az értékrendjük? Milyen jellegű tényezők hatnak rájuk, illetve befolyásolják őket?
Ezeket a problémákat kutatások segítségével próbáltuk megoldani. Tételezzük fel, hogy előkutatásaink és az áttanulmányozott szakirodalom alapján hozzávetőlegesen meg tudjuk ítélni a csallóközi romák azonosságtudatának állapotát. A mi feladatunk azoknak a körülményeknek és kísérő jelenségeknek a feltárása, melyek jelentősen befolyásolják, alakítják az egyik, illetve a másik identitás tudatosítását.

A pontos és minél hitelesebb felmérés és adatfeldolgozás céljából a deskriptív vizsgálatot választottuk. Két módszert alkalmaztunk: a kérdőíves felmérést (körkérdést) és az adatközlők beszéltetését.

Az ankét fontos szerepet játszik az adatgyűjtésben; elősegíti, hogy minél pontosabb képet kapjunk a roma identitásról. Mivel a felmérésben viszonylag sok adatközlő vett részt, teljesítette küldetését, s ahogy az eredmények mutatják, hasznos is volt.

A kikérdezett személyek elbeszélései - alacsony minta (12 adatközlő) - segítettek abban, hogy jobban betekinthessünk azoknak a romáknak a gondolkodásába, akik Szlovákia vegyesen lakott területén élnek. Feladatuk az volt, hogy bemutassák, hogyan látják és értelmezik saját identitásukat.
A kérdőív kidolgozásakor a dolgozat központi gondolatából indultunk ki: minél jobban felmérni a csallóközi romák azonosságtudatát.

A kérdések nagy része a következőkre irányult:
- nyelv,
- nemzetiség,
- a szokások, hagyományok megőrzése,
- az asszimiláció mértéke,
- végzettség,
- foglalkozás.
Az adatközlőket három Dunaszerdahely környéki településről választottuk: Lég, Nagymegyer, Csallóközcsütörtök. Ezeken a településeken összesen mintegy 2000 roma él. Kiválasztásuk nem volt véletlenszerű, mivel itt a romák nagyobb csoportokban élnek, s nagy részük magyar nemzetiségűnek vallja magát. Egy részük oláh romának vallotta magát (kb. 30%!), ezért feltételezhető, hogy a felmérés eredményei érdekesebbek, változatosabbak, objektívebbek lesznek.
Felállítottunk egy hipotézist: a csallóközi romák a magyar nemzetiség felé hajlanak, vállalva mindent, ami ezzel jár. Feltételeztük, roma adatközlőink ebben megerősítenek bennünket.

Adatközlőinket a 18-60 éves korosztályból választottuk, figyelembe vettük végzettségüket, etnikai hovatartozásukat (valamelyik roma csoporthoz). A felmérésben 180 adatközlő vett részt, mindegyik településről 60.

A kutatás eredményei

Az adatközlők jellemzése:
A tapasztalatok alapján három nyugat-szlovákiai települést választottunk (Lég, Nagymegyer, Csallóközcsütörtök). A mintába azonos etnikai csoportba tartozó romákat soroltunk. Valamennyi adatközlő a mi segítségünkkel töltötte ki a kérdőívet. Tapasztalataim alapján elmondható, nem minden roma volt hajlandó részt venni a felmérésben. Azok a romák, akikkel már a kutatás előtt is személyes kapcsolatban voltunk, készségesebbek voltak, mint azok, akik korábban nem ismertek bennünket. Az együttmuködés visszautasítása bizonyos fokig öszszefiigg az alacsony műveltségi szinttel is.: A legnagyobb problémát az adatközlők - főleg a férfiak - elutasító viselkedése jelentette, amikor magánéletükről érdeklődtünk.

Az adatkőzlőknek identitásuk tudatosítására vonatkozó kérdéseket tettünk fel. A kérdéseket a következő kategóriákba soroltuk:
Választható, zárt kérdések (a lehetőségek közül csak egyetlen megjelőlését engedélyezi)
Választható, félig nyitott, értékelő (az adatközlők számmal jelölhették a fontossági sorrendet)
Nyitott kérdések (az adatközlő teljesen szabadon válaszolhat)

A minta pontosabb meghatározása:
Ahogy azt korábban is említettük, a minta 180 adatközlőből ált Az anyag feldolgozásának szempontjából a minta egyik részét a nők, a másikat a férfiak alkották. Születési hely:
A kutatás idején valamennyi adatközlő állandó lakhelyén élt: 60 Lég-en, 60 Nagymegyeren, 60 Gsallóközcsütörtökön. A kor szerinti megoszlás:

A legfiatalabb férfi 24, a legidősebb 55 éves volt. A legfiatalabb nő 20, a legidősebb 51 éves volt. Iskolai végzettség:
Ami az iskolai végzettséget illeti, a férfiak és a nők között jelentős különbséget észleltiü. Például a középiskolai végzettséggel rendelkező férfiak aránya 10%, a nőknél 4%. Azoknak a férfiaknak az aránya, akik nem fejezték be az alapiskolát, 0%, a nőknél 13%.

Részleges kiértékelés
Az adatközlők válaszaikban egyértelműen kinyilvánították magyar identitásukat.
A nyelv
Ahogy az Ismeretek összefoglalása című fejezetben is utaltunk rá, "valamennyi magasabb szintű hipotézis függ a nyelvtől, a nyelv szerkezete azt is befolyásolja, hogyan látja az érintett személy saját környezetét" (Carrol, 1956).
A kutatás BESZÉLGETÉS része csak ezzel foglalkozik. Ahogy valamennyi vizsgált személy megemlíti, identitástudatuk a nyelvből indul ki. Az adatközlők egyetértenek abban, hogy a magyar nyelv
1. a többségi lakossághoz való közeledés eszköze,
2. a romák egymás közötti kommunikációjának eszköze,
3. elhárítja a nyelvi akadályokat,
4. a kommunikációs akadályok megszüntetésével megoldást jelent a roma gyerekek rossz     tanulmányi előmenetelét illetően,
5. a romák ónbizalmának forrása, amennyiben a többségi lakossággal közösen keresik a kompromisszumokat.

A magyar nyelv a romák számára "beutalót" jelent a többség, a fehérek, a nem romák, a gádzsók világába. Ez az első közös dolog, melynek segítségével megértik egymást, amely miatt nem válnak nevetségessé, nem vetik meg őket (a roma nyelvvel ellentétben). Tudatosítják, hogy a magyar nyelvű kommunikáció által megválnak cigány vagy roma identitásuktól, mely a nem roma lakosság szemében valami elmaradottat, piszkosat, alacsonyabbrendűt, elfogadhatatlant képvisel. Így végre elhárul a romák és a nem romák közötti örökös akadály. Ezért logikus számukra, hogy magyar nemzetiségűnek vallják magukat. Egyszerűen "nem érdemes" romának lenni. A társadalom cigányként kezelné őket. Most pedig magyarul beszélő romáknak tartják őket - ők viszont azt remélik, hamarosan már csak szlovákiai magyarok lesznek.
Ez a hőn óhajtott vágyuk készteti őket arra, hogy vállalják identitásukat, s ez - ahogy számunkra is beigazolódott - a magyar.

A hagyományok és szokások
Mivel nem használják a roma nyelvet, nem maradnak fenn a roma szokások, hagyományok sem. A romák ma már nem is ismerik őket. Már csak maga a tény, hogy a magyar kisebbség általlakott terúleten élnek, arra készteti őket, hogy átvegyék szokásaikat, hagyományaikat, kultúrájukat. Mivel spontán folyamatról van szó, mely teljesen önkéntes, szívesen bekapcsolódnak a magyar kisebbség tevékenységébe, hiszen általa erősödik öntudatuk is.

Nincsenek előítéletek, hiszen a magyarokat és a romákat .közös dolog köti össze, Szlovákiában mindkét csoport kisebbségben él. Ez egyesíti őket, együttélésük még egységesebbé válik.

Azáltal, hogy a magyar médiát, a magyar sajtót kísérik figyelemmel, magyar rendezvényeken vesznek részt, a magyar hagyományok iránt is fogékonnyá válnak. Azok érthetőbbek számukra, a magyar kultúrát kezdik sajátjuknak érezni. Az idegen kultúra elemeinek elsajátításával a romák végre láthatóvá válhatnak, a társadalom tudtára adhatják, hogy ők is itt vannak, ők is vágyódnak valami után. Valami után, ami a többség számára elérhető. Ez már nem valami roma, valami elmaradott, ami a társadalom számára csak teher volt.

Már emberemlékezet óta izzott a roma közösségben a vágy, hogy felmutassanak valamit, ami nem roma. Talán nem is volt nehéz a döntés. Két lehetőségük volt. Végül az győzött, amelyik reményt nyújthat a jövőre nézve. Az érvényesülés reményét, a komplexusok legyőzésének reményét, annak a reményét, hogy a fehérek elfogadnak.
Az identitás ebben a szférában szintén egyértelmű kutatásainkból is ez következik. A romák - látva annak lehetőségét, hogy megszabadulhatnak valamitől, amit a társadalom nem akar elfogadni - inkább a magyar nemzetiséget, illetve identitást választják.

Fotó: Franz Jozef, Romano Nevo Lil






Módosítás dátuma: 2011. október 09. vasárnap, 20:48