„Te na bristas!” Nyomtatás
Írta: Pató Selam   
2011. július 03. vasárnap, 20:46

A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság képviseletében a szlovákiai Dunaszerdahelyen tettünk látogatást június utolsó hetében, a cigányság sorsáért való nemzetközi összefogás és kapcsolatépítés jegyében. Vendégfogadónk, Dr. Ravasz József, a Romológiai Kutatóintézet igazgatója, a város Roma Közösségi Központjának elnöke, s a Szlovákiai Romák Író- és Művészeti Társaságának elnöke volt, aki ott tartózkodásunk alatt elkalauzolt bennünket a romák története során jelentős szerepet játszó helyszínekre.

Így tettük tiszteletünket a Kis-Duna költői szépségű vidékén -, ahol 67 évvel ezelőtt, 1945. január elején a járásban 60 romát tereltek a parthoz, és lőttek bele a folyó vizébe a nyilasok. A vadregényes táj gyors sodrású folyója a közelmúlt borzalmairól mesél, és nem mossa el azokat. A testeket elragadhatta, de az események emléke nem süllyed el soha.

Hogy ne felejtsünk, s a múlt drámájából tanulhassunk, Dr. Ravasz József emlékfalat tervezett és állított a város központjában, ahol évről-évre nemzetközi megemlékezés történik a Cigány Holokauszt Emléknapján, augusztus 2.-án. 1944-ben, ezen a napon 2.-áról 3.-ára virradóra, egyetlen éjszaka alatt közel négyezer cigányt gyilkoltak meg az auschwitzi haláltáborban. A holokauszt európai roma áldozatainak száma meghaladja a hatszázezret, akik a lakhelyükön való lemészárlások során, illetve különböző koncentrációs táborokban vesztették életüket. A fal a dunaszerdahelyi 60 áldozat emlékéért áll -, de egyben világraszóló üzenetet is közvetít a fajüldözés tízezerszer ennyi lélekszámú áldozatáról.

Utunk második felében a határ-menti Komáromba zarándokoltunk el mindnyájan, a köztudatban keveset szerepeltetett Csillag Börtönhöz. Megdöbbentő módon, a monostor falán semmiféle tábla nem emlékeztet arra, hogy ebbe az erődbe gyűjtötték össze 1944 októberétől december végéig mindazokat a zsidókat és cigányokat, akiket itteni raboskodásukat követően Dachauba és más helyek haláltáboraiba szállítottak.

Megrendülve emlékeztünk meg az itt történt eseményekről. Rostás-Farkas György a cigányok zászlaját is kitűzte a borzalmas titkokat őrző erődítményre a magyar zászló alá -, amelynek mindig ott kellene lobognia, és intő jelként hirdetnie: a közös hazában mindnyájunk sorsa egyaránt az élet kell, hogy legyen! Hiszen a szemtanúk szerint Auschwitzban a halálos éjen kivégzett romák is csupán annyit kiabáltak: „Nem csináltunk semmit, élni akarunk!”

Közös életünk építése, széppé és értékessé tétele érdekében folytattunk tanácskozást a nemzetközi együttműködés, európai szintű válságkezelés szándékával. Mert válságos időket élünk, és a múlt árnyai nem csupán kísértenek, de időről-időre fel is elevenednek -, például ezekben a napokban is, amikor Szlovákiában szóba került a romák sterilizálásának lehetősége.

Nagyobb szükség van kontinentális szintű összefogásra, mint valaha, az emberi élet méltósága érdekeinek védelmében, szolgálatában. Ebben méltó, tekintélyes és elszánt társunk a szlovákiai Dr. Ravasz József -, akivel egyeztetéseink során hasznos és reményteljes rövid-, közép-, és hosszú távú tervek alapjait dolgoztuk ki. Ezúton is köszönjük határtalanul szíves vendéglátását, mely régre visszanyúló együttműködésünk ígéretes továbbvitelének értékes láncszeme!



Módosítás dátuma: 2011. július 03. vasárnap, 21:21