Riport a Magyar Szivárvány Közösségről

Április 18-án nekivágok két napra a Bakonynak túrabakanccsal, vízhatlan ruházattal és sátorral felszerelkezve, hogy felkeressem a Magyar Szivárványosok földjét. Itt egy nemzetközi lovas karaván szerveződésébe csöppenek, ahol alkalmam nyílik beszélgetni a tagokkal a természet-közeli életmódról, a szabad állattartásról, az önfenntartó élelmiszertermelésről és az utazó artisták társadalom-segítő projektjeiről. És arról, hogy miből élnek, és mi ennek az egésznek az értelme.

„A Szivárvány-találkozók nehezen megközelíthető erdőkben zajló időszakos világjelenségek, melyeknek céljai a modern gazdasági és társadalmi rendszer alternatívájának kiépítése, a világbéke megteremtése és önellátó közösségek létrehozása. A ma létező Szivárvány egy több ezer tagot számláló nemzetközi család, melyről pontos statisztikák azért nincsenek, mert a mozgalomhoz bárki, neme, kora és hovatartozásától függetlenül bármikor csatlakozhat.”- nyilatkozza Jozifek Zsófia, aki egyetemi szociálpszichológiai szakdolgozatához a közösség több tagjaival interjúzik.

bakonyi Szivárványföld jurtával Fotó: Barta József Talamon 2015. július 18.

Miután üzenetet váltok a bakonyi lovas karaván szervezőjével, az osztrák Erika Schweizerrel, nagy meglepetésemre személyes meghívót küld nekem állandó földjükre kézzel rajzolt, színes térképpel. A Veszprém közelében lévő Herendtől még jó 5 km autóval az aszfaltos úton, majd egy 7 km-es gyalogtúra következik. Nem tévedek el, mert az utat végig kék, majd piros, fára kötött szalagok jelzik. Mikor meglátom a „Rainbow” feliratú szivárványszinű, festett fatáblát már tudom, jó helyen járok. A mezőről belépek egy bozóttal körülvett rétre, majd egy keskeny ösvényen át begyalogolok az erdőbe, ahol megcsap a rőzse és a virágok illata. Aztán szembe tűnik egy érdekes ruházatú és hajviseletű fiatal lány. Hasított báránybőr mellényt visel, egy díszes fonott tarisznyát és kézi szövésű nadrágot, haja pedig érdekesen sodrott tincsekben omlik a derekára. Kiderül, hogy ő Erika, aki meghívott ide. „Isten hozott itthon!” –hangzik el a tipikus Szivárványos köszöntés, majd elvezet az erdőn át saját építésű jurtájukba.

Tavaly nyáron érkeztek ide párjával Ausztriából, többek között azért is, hogy tudást cseréljenek a környékbeli tanyák lakóival. „A Molnár Farmon a lovak patkolását, az Élő Bolygó Alapítványnál a tehenek fejését és a vajkészítést tanuljuk. Van három kecskénk, négy lovunk, hat csirkénk és két kakasunk.”- mondja büszkén Jahn.  „Elsősorban utazó életformát folytatunk, közel a természethez, fenntartható módon. Jelenleg a lovas kocsinkon dolgozunk, mely ággyal, szekrényekkel és konyhával lesz felszerelve. Előkészületeink utolsó fázisában vagyunk, hogy karavánunkkal és lovainkkal bejárjuk Európát.” Erika hozzáteszi, hogy még mindig keresnek csatlakozó tagokat, akik értenek a lovak gondozásához, a közösségi konfliktusok kezeléshez, a tűzön való főzéshez, nem riadnak vissza a természetben való sátoros életmódtól, be tudják osztani az élelmet, és értenek az utcai zsonglőrködéshez vagy zenéléshez. A lovas karaván alapvető céljai közé tartozik a menekülttáborok meglátogatása és cirkuszi, illetve kreatív művészeti programok bemutatása az ott élő szíriai, iraki és egyéb menedékkérőknek. Ez azért van, mert a Szivárvány mozgalom alapvető üzenete a háborúk elutasítása, és az ez által sújtott népek erkölcsi, szellemi támogatása. Másik célja pedig, hogy spontán élményekre tegyenek szert, túléljenek, útközben keressenek pénzt, és a napi problémás szituációkban feltalálják magukat. “Jelenleg hárman élünk a Bakonyban négy lóval, így van még egy szabad paci egy újonnan csatlakozónak!” – mondja Miki, aki a kertjüket csinálja és egy indián sátorban, azaz tipiben lakik, amit maga épített.

Erika Schweizer a bakonyi jurtában kecskéivel Fotó: Luisita Herba 2015.augusztus 5.

„Mik az állandó farmjaitok legfontosabb célkitűzései? - kérdezem Jósa Bálintot, aki ugyan nem él itt állandóan, de gyakran lejár ide, például most éppen befejezni a második jurtájuk építését. „Mi kristályföldeknek hívjuk őket, azért, mert a természetet szeretnénk bennünk megőrizni háborítatlan, kristálytiszta formában. Lényeg, hogy elsajátítsuk azokat a képességeket, amelyek minimális emberi beavatkozással engednek minket túlélni. Ilyen például az öko építkezés és a vegyszermentes kertészet.”-válaszol Bálint, aki az Amnesty International Hungary emberjogi szervezet és a Szubjektív Alapítvány elnökségi tagja. Azt is elmeséli, hogy a Szivárvány más lovas karavánjai Mongóliában, Mexikóban és az Egyesült Államokban is fontos szociális feladatot töltenek be, mely a többségi társadalom és a kisebbségek, ill. bevándorlók közötti párbeszédet segíti elő. Nem egy országban állami projektek keretében támogatják őket, melyek során iskolák, kórházak és idős otthonok kulturális életét színesítik zenével, bábszínházzal, jelmezekkel, és a beteg gyerekek felvidításával.

Mongóliai Rainbow Lovas Karaván Fotó: DouDou Saya 2016.február 1.

Másnap reggel körbevezetnek a Szivárvány család területén. Van itt egy Bűvös Kör nevű rét, ahol találkozók idején a tűz köré gyűlnek, étkeznek, táncolnak, adományokat gyűjtenek, workshopokat hirdetnek, közösen zenélnek,  és a Holdünnepeket tartják. Ez utóbbi Teliholdkor van, és Vermes Veronika kultúrantropológus a „Korunk” 2006. szeptemberi számában megjelent „Szubkultúra-ellenkultúra, avagy vallás és rítus?” című cikke szerint: “Állandó eleme egy csendes békemeditáció a fő tűz körül … amikor a legtöbb energia és a legnagyobb tömeg összegyűlik. Ilyenkor egész éjjel termékenységtánc van a tűz körül óriási dobokkal, tűzzsonglőrökkel… Néha készítenek hatalmas elégethető szobrokat ágakból és szalmából, néha négy elem szertartást vagy más mutatványt állítanak össze ... ”

A Szivárvány Közösség fontos életterei közé tartoznak a fa cölöpökből és polcokból épített konyha, ahol vegán ételeket főznek; a Welcome Sátor és az Információs Pont, ahol az újonnan érkezőket fűszeres teával és meleg étellel fogadják; a környezetkímélő komposzt vécék, ahol WC papír helyett hamut és bio ecetet használnak fertőtlenítésre; valamint a fából és vásznakból készülő zuhanyzó fülkék. A patak mellett találhatók a mosogatók és a fürdőkád, melyekhez egy fával fűtött kemence folyamatosan melegít vizet. A jurta felett napelem van felszerelve, melynek ára kb. 400 euró, ami a nem túl gyakran használt mobiljaikhoz bőséges áramot biztosít. A szomszéd gazda, Robi jön felénk éppen, és megkéri a Szivárványosokat, hogy amint megérett jöhetnek hozzá mandulát szedni. Munkájukért nem pénzt, hanem terményt kapnak cserébe, ez itt már egy bevett gyakorlat. Erika megmutatja a kamrájukat, és így mesél önellátó élelmezésükről: „Tejet, vajat és sajtot a környékbeli gazdaságokkal együtt készítünk. Gyártunk még medvehagymás pesztó szószokat és különböző lekvárokat a területünk gyümölcsfáiból. Kenyeret és pogácsákat is tudunk sütni szabadtéri kemencénkben.”

Erika odahív az egyik lovához, mert itt az ideje, hogy a lábsérülését ellássa. Segítek egy méhek által készített természetes antibiotikumot, propoliszt fecskendezni az állat patkója alá. „Remélem, a nyár beálltával el tud indulni velünk, de  ilyen fajta sérülések bármikor közbe jöhetnek, mert a lovainkat szabadon legeltetjük.”-mondja Jahn.

Elgondolkozom, mik lehetnek a közösség problémái. „Mi évente visszajárunk Ausztriába lovakat trenírozni, abból van bevételi forrásunk, de látjuk itt nem mindenkinél megoldott a pénzkeresés.”- teszi hozzá Erika. „Sokan nem is laknak állandóan itt a kristályföldön, Budapesten, illetve a környéken dolgoznak vagy tanulnak. Az időszakos találkozókon kívül nem tudnánk itt elképzelni az életünket. De szeretünk egy kicsit kiszakadni a hétköznapok monotóniájából.” –meséli a fiatal pár, Gábor és Noémi, akik Bakonybélből járnak ide. Bak Rita, pszichológus és csoportterapeuta szintén kritikusan fogalmaz a Szivárványos közösség vidéki beilleszkedési nehézségeivel kapcsolatban: „A városból újonnan a természetbe költöző az ottani életének gondolkodását próbálja ráerőltetni új környezetére. Gyors eredményeket akar, nagy fába vágja a fejszéjét, aztán jön a sok csalódás, mely végződhet teljes kiábrándulással és visszaköltözéssel.” A városi ember nem számol azzal, hogy megfelelő mezőgazdasági, ill. állattartási ismeretek nélkül nem tudja megfelelően kezelni a rá bízott területet. Ez lehet az oka annak, hogy a Magyar Szivárványosok kristályföldi és egyéb rendezvényei csak időszakosak, és kevés olyan tag van, aki állandóan lakik ott egy ilyen eldugott területen, ahol a legközelebbi falu is kilométerekre van.

Egy másik, Európai Lovas Karaván útjára eddig mintegy 180 euró gyűlt össze a Gofundme internetes oldal segítségével, és a tervezett 6000 euróhoz még most is folyamatosan hozzá lehet járulni.  „Barátok vagyunk,  hét ember Európa különböző pontjairól. A franciaországi Voges-ban találkoztunk, ahol a lovainkat vásároltuk és építettünk két kocsit. Régóta az az álmunk, hogy lovakkal utazhassunk békésen, lelassuljunk, mindenféle vidékeket fedezhessünk fel ....  így   otthagytuk munkahelyeinket, azért, hogy a természetben utazókként élhessünk karavánokban .... Most Ausztriában vagyunk, több mint 800 kilométeres utunk megtétele után a lovainknak pihenniük kell … A vágyunk még egy kocsi és még egy ló, valamint egy nem profit jellegű közösségi cirkusz elindítása … Az önök segítségével tavasszal megkezdhetnénk utunkat nagyobb csomagtérrel, több állattal és résztvevővel … Miért? Mert olyan életet próbálunk élni, mely izgalmas perspektívákat nyit a körülöttünk lévők számára is ...” - írja a kampány osztrák szervezője, Simon Schügerl.

Mielőtt haza indulnék, meghívnak egy valódi Rainbow találkozóra az Egyesült Államokba. Itt lesz lehetőségem részt venni egy indián izzasztókunyhó szertartáson, melyet egy sámán tart majd. Elköszönök tőlük, és várakozással tekintek májusi találkozásom elé a Szivárvány Közösség amerikai tagjaival.

Európai Lovas Karaván Fotó: Anja Schügerl 2016. január 19.

Szerkesztő-riporter: Rubik Gina