A közelmúltban  dr. Nagy Attila kutató  tájékoztatásból értesülhettünk arról, hogy a Bajor Állami Könyvtárban  (Bayerische  Staatsbibliothek) található egy – számos, különböző nyelvű szöveg, illetve szöveg-töredék melléklet   –  cigányként  azonosított   sorokat  is tartalmazó kódex.

A meglepő információt dr. Sarbak Gábor, a kódex magyar nyelvű szövegegységét – az ún. Mücheni emléket – néhány évvel korábban nyilvánosságra hozó kodikológus (a középkori kéziratos könyvek szakértője) is megerősítette. Kérésünkre rendelkezésünkre bocsátott a a dokumentum cigány nyelvű  sorokat  tartalmazó lapjának másolatát,  illetve a köte! el elsőként foglalkozó Georg Nicolaus Knauer  professzor  e szövegrészre  vonatkozó  angol nyelvű jegyzeteit.

Az  általunk Müncheni  sorok-nak nevezett   cigány nyelvemléket  őrző  „Cod.  Graec. Monac. 582  a”  jelzetű kódexet disznóbőrbe kötött ék, mérete  kicsiny, 170×115 mm,  266 papírlapból  áll,  az  írástükör  átlagosan 155×100 mm. A kötet – minden valószínűség szerinti legjobb ismerője –, az Amerikai Egyesült Államokban élő G. N. Knauer klasszikafilológus megállapítása szerint  zömében  1495 és 1512/13  között nyomtatásban is megjelent írások másolatait tartalmazza.

Ezek mellett  azonban még számos, különböző nyelvű – és különböző tartalmú – hosszabb-rövidebb szöveg, szövegrészlet is található benne. A  kötet  nagyobb  szövegegységeit  főként  görög  nyelvű  művek  másolatai  és  azok  latin  fordításai  képezik,  köztük  például  Konstantinos Laskaris  „Erotemata”-ja  (f.  117-127r)  és  Hom?osz

Batrachomyomachia”-jának  eredeti  görög  szövege (f.  197r-204r).  A  kódexben  hosszabb-rövidebb  idézetek  és  műrészletek  találhatók  még  különböző korok szerzőitől (Arisztotelésztől, Marcus Aureliustól, Diogenésztől,  Platóntól,  Thukydidésztől  és másoktól).

Az említettek mellett  egy harmadik típust alkotnak a  különböző  nyelvű  (pl.  francia,  lengyel, magyar, olasz,  török)  liturgikus,  valamint  világi  tartalmú szövegek,  szövegrészletek,  illetve olykor  csupán szó-  és  kifejezéslisták.

Ez  utóbbiakat  feltehetően nyelv-összehasonlítási célból, de legalábbis komoly nyelvi érdeklődésből gyűjtött ék egybe. A kisebb nyelvi egységek egyikét a kötetet elsőként feltáró G. N. Knauer egyik kollégája, az iranista William L. Hanaway professzor az 1990-es évek végén cigány nyelvemlékként azonosította

. Ez a kódex 114v  lapján  egy lengyel  szövegrészt  követően  –  a már Müncheni  emlék  néven  ismerté  vált  magyar nyelvemléket megelőzően – található, s tizenhárom sor (34-46.) terjedelmű.

Knauer  professzor  megállapításai  szerint,  bár  a kéziraton többen dolgoztak, annak legtekintélyesebb része  egyetlen  személyhez,  Johannes  von  Grafing bencés szerzeteshez köthető. Grafing személyéről és élettörténetéről keveset tudunk. Conrad Celtis (1459-1508) és Andreas Stiborius (1465–1515) matematikus tanítványa volt, tanulmányai során, vélhetően  az

1490-es évek végén Stuttgartban került kapcsolatba Johannes Reuchlinnel (1455-1522). Egyik kéziratának tanúsága  szerint 1515-ben Augsburgban volt, majd a következő  évben  Bécsben fordult  meg,  később pedig  – valamikor  1520 körül – Reuchlin mellett Tübingenben vagy Ingolstadtban tevékenykedett Sarbak  Gábor  azon  a véleményen  van,  hogy a kódexben  fennmaradt kézírások  túlnyomórészt három-négy scriptor (írnok, másoló) görög  és  latin betűi,  melyek egyértelmű  elkülönítésére  azonban – a kézirat egésze,  illetve további, vele kapcsolatba hozható kéziratok feldolgozása elő!  – egyelőre nincs lehetőség.

A kódexben található szövegeket  más-más  időpontban jegyezték le. A f. 93r lap jobb alsó sarkában vélhetőleg az 1483-as  évszám található,  de  a papír gyűrődése mia!  olvasata oly bizonytalan, hogy nem tekinthető a legkorábbi szövegbejegyzés  időpontjának, az eddigi kutatások ezért 1495 és 1517 közé teszik a kötet lehetséges keletkezését.

A kéziratban  a  cigány  szöveget  vízszintes vonal választja  el  a  lengyeltől. Feltűnő, hogy onnantól, ahol a cigány szöveg kezdődik, az írás megváltozik, vékonyabbak lesznek a betűk. A cigány után következő magyar  szöveg pedig olyan, mintha az  előtte levő cigány és lengyel írásmódját felváltva használták volna. Az is figyelmet kelt, hogy míg lengyelül és magyarul szövegeket írtak le, cigányul csak kifejezéseket, megadva azok latin megfelelőjét, ellátva az úgynevezett  nyelvmesterrel (az adott  korban alapvetőnek  tartott , két-vagy  többnyelvű mondatok felsorolásával) is. A cigány kifejezéseket a lengyelhez és a magyarhoz képest hevenyészve, sietősebben jegyezték le, ami részben megmagyarázza azt is, hogy miért bizonytalan több szó olvasata is szövegünkben.

A cigány nyelvemlék még nem publikált, igen nehezen olvasható szövege négy kisebb egységre bontható. Az  első egység önmagában a  f. 114v 34. sora, amely a tizenkét állatövi jegy közül hét cigány nevét és latin megfelelőiket sorolja fel (pl. virgo/schukair?ni = szűz, piscis/matschi [m?či] = halak).

A 35-39. sorok közötti második  egység a „hétköznapi élet” közel harminc szavát tartalmazza, közöttük is elsősorban főneveket  (pl.  caput/scharo  [š?ro]  = fej,  puer/schabo [čh?vo] = fi ú, lepus/schoschoich [šošoj] = nyúl, equus/grast = ló). A 39-42. sorokban rövid latin mondatok cigány  megfelelőit  ölvashatjuk  (pl.  Quid dixisti?/fopensal?  [so+phendas]  =  mit  mondtál?).

Az utolsó egységben  (43-46. sor) vázlatosan  lejegyzett   cigány számnevek  kaptak helyet. Kezdve az egytől-tizenkettőig terjedő számnevekkel, s befejezve a száz és kétszáz cigány neveivel, amelyeket viszont  latinul tévesen ezerként és kétezerként magyarázott  az egykori scriptor (mille/schel; duo milia/dui schel).

A szöveget lejegyző szerzetes nem minden esetben  írta  le pontosan  a cigány szavakat, feltehetően német  anyanyelvének következtében  a  cigány  ’š’ hangokat pl. következetesen ’sch’-val írta.

A kódexben a kisebb  szövegegységeknél  talán nem véletlen a nyelvek sorrendje. A lengyel-cigány-magyar-török szövegek egymásutánisága valamiféle útvonalat látszik megrajzolni. Még bizonytalanabb e szövegek  lejegyzésének időpontja. Annak megállapítása, hogy pontosan mikor és hol találkozhatott  a cigány szavak leírója cigányokkal, azonos-e a lengyel és a magyar szövegegységek lejegyzőjével, vagy esetleg maga Johannes von Grafi ng volt ez a személy – dr.

Tálos  Endre  szakértő  közreműködésére is számítva – éppúgy a következő hónapok kutatási feladatát jelenti számunkra, miként a kifejezések alapos nyelvi elemzése és összehasonlítása is más szövegekkel.

A Münchenben található kódex a kodikológusok és  a nyelvészek  szűkebb  körében  néhány  éve ismert,  a cigánykutatók  azonban  nem figyeltek fel  a tizenhárom  soros,  általunk  rövidesen részletesen publikálandó cigány nyelvemlékre, amely a kortárs ciganisztika szenzációjának tekinthető.

A legutóbbi időkig az angliai Sussexből származó, 1547. évi szövegtöredéket  tartották a romani nyelv legrégebbi emlékének. A bajorországi  cigány  nyelvemlék  öszszességében több mint ötven ma is ismert, illetve jól azonosítható  cigány szót  tartalmaz.

Összehasonlításként csak annyit, hogy Andrew Borde 1547-es sorainak alig több mint húsz cigány szava, leginkább csupán angol megfelelőik ismeretében magyarázható bele a feljegyzésekbe.E rövid cikkel a „Müncheni sorok” bemutatása volt a szándékunk, valamint felhívni a figyelmet  arra,

hogy ez a nyelvemlék legkevesebb harminc esztendővel korábbi az angliai szövegnél. Ez tehát a világon  jelenleg  ismert legrégebbi cigány  nyelvemlék, amelyről a hazai kutatóknak, romológiát hallgatóknak  és  a kisebbségi kultúrákra nyitott   érdeklődőknek is tudomást kell szerezniük.

(Forrás: nemzetisegek.hu)