Utazólevelem Nyomtatás
Írta: Ruva Farkas Pál   
2015. február 27. péntek, 14:03

A napokban került bemutatásra Ruva Farkas Pál legújabb, Rókatánc című kötete, amely önéletrajzi ihletésű rövid prózákat tartalmaz. Ízelítőül a borítón szereplő sajátos írói önéletrajzot idézzük:

A Teremtő akaratából két évszázad, sőt két évezred utazója vagyok. Nagyon rövid ideig voltam gyermek, majd annál tovább - feltűnően hosszú ideig majd nem felnőtt -, de sohasem igazán, inkább koravén lettem. Majd igen hosszan voltam gyakornok - vagy lótifuti -, aki sohasem akar felnőni, mert abból aztán nagyon elegem volt, már azokból - akik olyasfélék voltak!

 

Nos így aztán voltam Békés megyében előbb négytusa bajnok, majd a csapatunk nyerte el fociban is a megyei bajnokságot. Aztán engem is felhozott a fekete vonat Pestre, ahol a IX. kerületben, a Húsos pályán, kezet foghattam Albert Flórival. Kicsit később Fazekas Laci mellett öltözhettem, amikor Baróti Lajos mester télvíz idején kipróbált az Újpestben.

A sors úgy hozta, hogy inkább ökölvívónak mentem, így aztán a Honvédban Kajdi Jancsival, Botos Andrissal, Badari Tibivel, a két Orbánnal, no meg Tüsivel már kesztyűztem, amíg a velem egyidőben odakerültek még a tükör előtt árnyékoltak.

Esténként meg doboltam és énekeltem Soroksáron, a Vidám Étteremben, de délutánonként a VOSÉ-ban rúgtam a bőrt tartalékban, ahol Tasler Őcsi mindig ragasztóval küldte a skúlót.

Csak megjegyzem, az első csapatot mi tartalékosok elvertük,amikor csak akartuk, mint a jég a határt.

Aztán voltam kongresszusi küldött Göttingenben, ahonnan visszavonatoztam, mert honvágyam volt, még anno 1981-ben.De így voltam én Párizzsal is, mert a harmadik nap után nem bírok maradni, sietek vissza a magyar ugarra.

Hiába - ott ahol Bólya Péter, Kézdy Gyuri, Káldy Nóra, Siklósi Norbert, Somlyó Zsuzsa, Csertői Oszi, Bajor Nagy Ernő – aki nyugdíjazása után is bejárt a rádió ebédlőjébe , hogy találkozhasson volt tanítványaival, akikhez mindig volt egy-egy kedves szava – Gyurkovics Tibor és Hernádi Gyula, nemcsak barátaim, hanem a hindu szertartás szerint gyermekeimnek lettek a keresztapjuk.

De itt van Koncz Gabi, aki szemműtétje napján is eljött a könyvbemutatómra, hogy felolvasson. Székhelyi József és Hegedűs D. Géza testvérbarátaim nélkül sem tudnám elképzelni egyetlen egy irodalmi estemet sem.

„Istenek" lába nyomában járhatok, s ha becsukom a szemem, látom kedves arcukat, s itt a fülemben hallom feledhetetlen hangjukat, intelmeiket! Ezek a mesterek nem csak oktattak és biztattak, de akkor is bíztak bennem, feltétel nélkül, amikor sokan mások már lemondtak rólam

Na ezt nem lehet „onnan" külföldről szeretni - azt csak itt, a néhai New York Palota presszójában egy forró kávé mellett lehetett igazán élvezni. Hát én megpróbálom öregedő pesti jampiként továbbvinni Marton Frici, Komlós János, Antal Imre, meg az örökifjú Bajor Imi, Karinthy Frici és Abody Béla szellemiségét, és őrizni még egy darabig.

Sosem felejtem el a nagy mackó Abody Bélát, aki egy darabig a főnököm volt, s emígyen oktatott: „Tudod Ecsém! Ha következetesen rakod össze a lapokat, no nem mint Rodolfó, akkor még belőled is lehet »valami«! " Megfogadtam öreg barátom tanácsát. Már harmadszor nyertem snapszerben Mokránckival szemben, és már hatvanhárom lapot kaptam fentről, a legöregebb Mestertől. Megpróbálom megbecsülni a küldeményüket - áldásaikat -, és őrzöm azt a lángot, amit még ők gyújtottak meg.

De nem voltam rest az elmémet is pallérozni, nem csak a testemet. Elvégeztem a foxi-maxi mellett az Újságíró Iskolát, hallgattam a Köz-gazdasági Egyetemen Bata Imre professzor úr feledhetetlen előadásait, majd Ferge Zsuzsa istállójában nemcsak a szociológiát tanultam, az Ő „harmadik útja" nélkül nem igazán értettem volna meg az összefüggések láncolatát, az akkori forrongó, változó Magyarország és Európa viszonylatában. Hát ilyen csodákat hagytam volna ki, ha nem jövök haza nyolcvanban Bécsből, nyolcvanegyben Göttingenből, vagy nyolcvanhatban Párizsból. Milyen szegény lettem volna nélkülük.