Choli Daróczi Józseffel a 70 es évek elején találkoztam Csepelen, a szülei házánál, a dombon. Egy tudós barátunk azt mondta, hogy nektek találkoznotok kell. Már hallottuk egymásról, meg olvastunk is egyet-mást… Így hát szedelőzködtem és elmentem Csepelre Cholihoz.

Mintha ezer éve ismertük volna, úgy üdvözöltük egymást, mint az ősi időkben, amikor még az utak vándorai voltunk. Azonnal mutatta a verseit, a fordításait, amin éppen dolgozott. Én is viszonoztam, elővettem a bakómból az én vereseimet. Így töltöttük az időt, verseket olvasva. Attól a perctől kezdve nem szakadtunk el egymástól, hívtuk, vártuk, kerestük egymást.

Az ilyen kerek évfordulók mindig önvizsgálatra, elmélkedésre ösztönzik az embert. Én is így vagyok vele, s elgondolkozom a miérteken és a mikénteken… Keresem a látható dolgok mögött az isteni gondviselés aranyfonalát. Az Isten azért lett mindannyiunk Istene, mert nem tesz különbséget ember és ember között. Egyformán szereti minden teremtményét. Szívem szerint felsorolnám mindet és azt is, hogy milyen tulajdonságokkal, bőrszínnel áldotta meg őket a teremtőjük.