Szeretjük mindazt, amire szükségünk van fizikai illetve lelki-szellemi létünk teljességéhez, boldogságához. Szeretjük a tavasz kirobbanó életerejét, a nyár adta szabadságérzetet, az ősz beérett terméseit, a tél mindent megtisztító fehérségét. Szeretjük az évszakokat, szeretjük a családunkat. Az anyai gondoskodást, az atyai biztonságot, a gyermeki ragaszkodást, a testvéri összetartást, a házasság életreszóló szövetségét. Szeretjük mindazt, ami szükséges számunkra, ami nélkül valami nagyon fontos hiányozna az életünkből. S amikor jelen van benne, az boldoggá tesz, és ebben a boldogságban tükröződik az iránta megélt szeretetünk.

Tanév eleje volt.Minden kis gyermek izgatottan várta, melyik osztályba, melyik tanítóhoz kerül.Vajon kinek, kik lesznek az új osztálytársai. Ugyanezen drukkban osztoztak azok is , akik a fejlesztő osztályokból kerültek magasabb szintekre.Ők sem maradhattak a régi osztálytársaikkal, hiszen mindenki egyénileg fejlődött, ettől függően léptek tovább más-más osztályközösségbe.