Címlap Cikkajánló közélet-társadalom A nagy migráció hatása az európai kisebbségek helyzetére

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

A nagy migráció hatása az európai kisebbségek helyzetére PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Báthory János   
2016. március 04. péntek, 17:31

A magyar közbeszédben éppen elég szó esik a migráció nemzeti kultúrát és identitást fenyegető veszedelméről. Érdemes végiggondolni, hogy miképpen érinti a kisebbségeket, egyfelől a magyarországiakat, másfelől a határon kívül élő magyarokat. A magyar állami kisebbségpolitika alapja, hogy a tizenhárom népcsoportot, amelyeket a magyar többséggel történelmileg együtt élőközösségként ismer el.

Privilegizáltan kezel, kultúrájuk és nyelvük fenntartása érdekében tett erőfeszítéseik támogatására állami garanciát vállal. Ez az oka annak, hogy hiába nagyobb a száma több új bevándorló népcsoportnak /lásd pl a kínaiakat/, mint a kis létszámú történelmi kisebbségnek pl. lengyeleknek, szerbeknek, románoknak, szlovéneknek, nem védi őket a kisebbségi törvény, és noha általános szabadságjogaikat semmi nem korlátozza, intézményes identitásőrzésükre az állam  nem vállal garanciát.

Ezt a modellt csak korlátozott számú népcsoport esetében lehet fenntartani. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a brüsszeli kvóta-terveket Magyarországra lehet kényszeríteni, akkor az új bevándorlók integrálásának költségeit ugyanabból az állami zsebből kell kifizetni, mint amelyből ma a kisebbségi „inkubátor” költségeit fedezik. A történelmi kisebbségek számára hátrányosan változik meg a kormányzat fontossági sorrendje is. Ha az állami szerveknek az lesz a legsürgetőbb feladata, hogy a több tízezer /százezer?/ betelepülőt vagy betelepítettet megtanítsa magyarul, rájuk erőltesse a magyar jogrendet, értékrendszert, védekezzék a terjeszkedő iszlám fundamentalizmus és az ezzel együtt járó terrorizmus-veszély ellen, akkor ugyan kit fog érdekelni az, hogy a nemzetiségi iskolákba későn érkeznek meg az anyanyelvű tankönyvek? Mindez hatványozottan igaz a roma integrációs programra, amelynek a teljesítményét lehet ugyan bírálni, de ha megszűnne, vagy akárcsak hátrébb sorolódna a kormányzati preferencia sorrendben, az katasztrofális lenne a cigányságra nézve.

Ha az EU Magyarországra rá tudná erőltetni bevándorlási politikáját, akkor rá tudná erőltetni kisebbségpolitikai felfogását is. Ennek lényege, hogy nem tesz különbséget a történelmi, autentikus kisebbségek és az új bevándorlók között. Udvariasan megtapsolták ugyan az 1993 évi Kisebbségi Törvényt, de eszük ágában sem volt a különbségtételt elfogadni, sőt, az EU-szintű kisebbségvédelmi jog bevezetése ellen éppen az volt a legfőbb érv, hogy nem lehet különbséget tenni történelmi és új bevándorolt kisebbséghez tartozó személyek között, és lehetetlen a bevándorlás miatt több százra duzzadt nyelvi és kulturális entitás számára egységes európai szabályozást megalkotni.

Ismerik ezt az okoskodást a határon túli magyarok is, akik hiába reménykednek EU-szintű kisebbségvédelmi szabályozásban. A tagállami hatásköröket megszüntetni igyekvő brüsszeli bürokrácia a történelmi kisebbségek törekvéseit, panaszait azzal söpri le, hogy a kisebbségügy tagállami hatáskör. A magyar kisebbségek államalkotó mivoltát el nem ismerő tagállamok álszent módon gyakran az EU diszkrimináció-ellenes jogrendjére és a multikulturalizmusra hivatkozva utasítják el a magyarok igényeit, mondván, hogy a magyar csak egyike a sok-sok országukban élő népcsoportnak, akik között nem tehetnek különbséget.

Álszentségért persze a brüsszeli bürokratáknak sem kell messzire menniük, hiszen miközben a tagállami szuverenitásra hivatkozva nem avatkoztak be kisebbségi konfliktusokba, migráció ügyben éppen most veszik semmibe a tagállami szuverenitást és kísérlik meg feldúl azoknak az államoknak az etnikai viszonyait amelyek –mint Magyarország- egyensúlyt alakítottak ki a többségi nemzet és a történelmi kisebbségek között.

Brüsszelnél is távolabbra vezet a roma kérdés nemzetközi kezelésében bekövetkezett változás. A rendszerváltozás utáni évekre esett a roma ügyek internacionalizálásának kezdete. Az amerikai mintára hangszerelt polgárjogi mozgalom mögött egyre határozottabban felsejlett egy diplomáciailag és pénzügyileg támogatott diverzió, amely a cigányság valódi polgárjogi törekvéseire ráépülve eszközként használta ki azt. Célja –feltételezésem szerint- , hogy roma mozgalmat bekapcsolja az amerikai felfogás szerint „nacionalista” közép és kelet európai államok nacionalizmusának felszámolása, a nemzetállami koncepció visszaszorítása érdekében indított harcba. Kétes dicsőségünk, hogy Magyarország számára ebben kiemelt szerep jutott. Igaz, hogy a gazdasági, katonai, politikai stratégiában ez csak mellék-hadszíntér volt –látjuk ezt utólag-, még akkor is ha néhány mozgalmárral elhitették, hogy bástya, miközben csak paraszt volt ezen a sakktáblán. A „roma” néven és politikai menedzselésén, nemzetközi elfogadtatásától a „transznacionális nemzet” álomképén át a „Romanesztán” álomkép meglebegtetéséig mindenen átsejlik a diverziós „feeling”.Ahogy egy informális beszélgetésen elhangzott: „A roma mozgalom az a kivilágított Hallovin-tök, amellyel a kelet európai nacionalistákat ijesztgetik.”

Az akkori sejtéseket a mai migrációs események csak megerősítik. Koncepcióváltás van a Közép és Kelet Európai „nacionalizmusok” megtörésének frontján. A „roma-projekt” nem hozta azt, amit vártak tőle: nem állt össze a nacionalizmusok ellen bevethető transznacionális roma nemzet, nem lázadtak fel a romák, erősebbnek bizonyult a többségi nemzetek vonzása. Horribile dictu, a kísérleti terepnek szánt Magyarországon a domináns cigány szervezetek a „nacionalistának” bélyegzett politikai erőkkel szövetkeztek. A roma tábornokok felvették a zsoldot, de nem hoztak magukkal sereget.

Új, a roma mozgalomnál jóval ígéretesebb hadszintér nyílt meg a diplomáciai alvilág számára: a tömeges migráció. A modell ismerős: valóságos társadalmi mozgásra kell parazita módjára ráépülni, azt manipulálni és úgy irányítani, hogy a birodalmi törekvéseket akadályozó nemzetállamok ellenállása megtörjön. Az irányított migrációhoz képest a Roma projekt gyenge ujjgyakorlatnak számít. A jövőt nem látva nem jelenthetjük ki, hogy tervezői véglegesen ejtették-e, de mindenesetre jegelték. Csúcspontján, az ezredforduló környékén nem múlt el hét, hogy a nemzetközi szervezetek valamelyike ne tűzte volna napirendre a témát, hogy a nemzetközi sajtó nem cikkezett volna valóságos vagy újra felmelegített, esetleg kitalált roma-ellenes atrocitásról. Az EU, az ET vagy az EBESZ keretében folyamatosan napirenden tartották a témát, és ha más nem, valamelyik ismert vagy ismeretlen NGO adott ki jelentést a romák általános diszkriminációjáról. Az USA éves emberi jogi jelentése elismételte az ezekben foglaltakat. Kis túlzással: már el sem kellett olvasni ezeket, mert előre lehetett tudni, hogy mit tartalmaznak.

Amilyen megbotránkoztató volt az akkori rágalomhadjárat, olyan árulkodó a mostani csend: azt jelzi, hogy a roma lobbit akkor sem a cigányok valóságos sorsa, integrációja, emancipációja érdekelte, hanem a mögöttes politikai célok. Eszközként használták fel a cigányokat, és most, hogy várakozásaik nem teljesültek, és van más, sokkal inkább sikerrel kecsegtető projekt, jegelték az ügyet. Várható, hogy politikailag természetesen független civil szervezetek néha-néha előveszik még, de a magyarok bűneinek rangsorában hátrább sorolódott.

Az is várható, hogy rövidesen megszólal valamelyik roma polgárjogi aktivista és a bevándorlás mellett kampányol. A cigányok között lesz is erre vevő, hiszen egy részükben régi mítosz, hogy boldogulásukat a magyarok demográfiai legyőzésétől, a magyar identitás meggyengítésétől várják. Ki ne hallotta volna a mondást: ”csak egyszer legyünk eggyel többen, mint ti…” A kisebbségek számára mindig is csábító volt birodalmi védernyőben bízzanak a nemzetállamok nacionalizmusával szemben, mint ahogy a szupranacionalista birodalmi tervezők sem mulasztották el, hogy a kisebbségek védelmére hivatkozva átmeneti szövetséget kössenek velük a közös ellenség, a nemzetállam ellen. Vajon elhiszik-e a magyarországi cigányok hogy az a népcsoportok kollektív jogait tagadó birodalmi stratégia amely a nemzeti identitás meggyengítésére törekszik, annak számára védendő érték a kisebbségi identitás? Nem jelent-e nagyobb védelmet az erős nemzeti tudatú állam, amely kisebbségeit államalkotó közösségekként ismeri el és megmaradásukat törvényekkel, intézményeik garantált állami támogatásával segíti?

Él az a feltételezés is roma körökben, hogy pusztán a bőr színének hasonlósága automatikusan rokonszenvet ébreszt a bevándorlókban feléjük. Ez alapvető tévedés. Nem kell az észak és közép afrikai rasszista alapú arab agresszióig elmenni példáért: elég ha déli szomszédainknál nemrég lezajlott testvérháborúra emlékezünk, hogy lássuk: az eltérő vagy egyező bőrszín nem játszik alapvető szerepet a társadalmi viszonyok alakulásában.

A nemzetközi roma kampány kifulladása nem csábíthatja arra a magyar kormányt, hogy feladja, vagy visszafogja a cigány integrációs programot. Éppenséggel a program hitelessége és sikeressége a záloga annak, hogy a cigányság túlnyomó része támogassa a kormány bevándorlással kapcsolatos politikáját. A kisebbségek hatékony védelmét is magában foglaló nemzetpolitika adjon többet, mint a birodalmi multikulturális ígéretek.

 

(Elhangzott a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság 25. jubileumi konferenciáján)

 

 

 

 

Módosítás dátuma: 2016. március 04. péntek, 17:45
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria