140 éve, 1872. december 8-án hunyt el Varga János református lelkipásztor, aki életét adta, hogy kolerabeteg cigány híveit szolgálja.

Keveset tudni az 1872-ben, hatvankétévesen elhunyt református lelkészről. Az bizonyosnak látszik, hogy Varga Pál és Zatureczky Borbála gyermekeként – a ma Szlovákiában levő – Csicseren született, és Sárospatakon lett lelkész. Szolgálatát a Máramaros-Ugocsa egyházmegyei Fertősalmáson kezdte, mint segédlelkész és tanító.

Ezután több helyütt is hirdette az igét és vezette a gyülekezetet: Mátyfalván kezdte, majd többek között Akliban működött, s 1863-ban került Tiszaújlakra, ahol tíz évvel később elhunyt. Időközben megnősült és öt gyermeket nevelt.

„A boldogult mint pap, híven és pontosan megfelelt hivatásának" – írta róla nekrológjában Kalós Péter református lelkész. E fordulat nem csupán tetszetős retorikai elem volt a tiszabecsi lelkész szövegében. Varga János ugyanis szó szerint megfelelt e jellemzésnek az alapján, amit tiszaújlaki munkásságáról tudni. A gyülekezetben nagy számban – 180 főről ír a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap egyik 1862-es száma – előfordult cigányság, mai fogalommal élve zömében romungrók.

„Egy későbbi, 1893-as összeírás szerint a magyarországi cigány lakosság tizenkét százaléka volt református, a harmincnyolc százalék római katolikus, huszonhat pedig görög keleti" – világítja meg a magyar cigányok akkori egyházi hovatartozását Landauer Attila, az MRE cigánymissziós referense. A mintegy négyezer lakossal rendelkező Tiszaújlakon a cigányok vályogvetésből, famunkából éltek. A település első református templomát is ők építették fel – derül ki az említett lapból.

A békés mezővárosi életnek az 1872-73 évi kolerajárvány vetett végett. Az egész országban dúló járványban mintegy félmillióan vesztették életüket. A „ragályos keleti betegség" főleg az egészségtelenebb, levegőtlenebb viskókban élő cigányságot sújtotta. A halálosan megbetegedett hívők óhajtották az otthoni úrvacsoráztatást.

„Az idvezült teljesítette is e papi kötelességet híven, s jutalma az lőn, hogy a betegség reá ragadt, s ő is áldozatául esett" – olvasható a nekrológban, melyben a tiszabecsi református lelkész szinte hősként ünnepli az elhunytat. Szavaiból kiderül: Varga János nyugodtan megtagadhatta volna a szentség kiszolgáltatását, ám hite miatt másként döntött.

(Forrás:reformatus.hu)