Címlap Aktuális pályázat Vélemény XI. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferenciája

Kiadványaink

Névjegy

Radio Romano

Lovaricko shibako grizhipe

Archív

Közös Út Baráti Kör

Csatka

Rostás-Farkas György

Blog

CTMT videók

GTranslate

 

Közös Út Baráti Kör

XI. Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferenciája PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Pató Selam   
2012. november 28. szerda, 13:21

Idén tizenegyedik alkalommal rendezte meg Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferenciáját a pomázi Kráter Műhely, Nemzetek, Nemzetiségek, Vallások 2012 alcímmel, a pomázi Teleki-Wattay kastély Zeneiskolájának Nagytermében. A kiállítással egybekötött fórumra november 23.-án került sor, Hölvényi György egyházi, nemzetiségi, és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár fővédnöksége mellett.

A vallások és a nemzetiségi civil kultúrák kapcsolatáról szóló első részben, megnyitóbeszédét az államtitkár a bevezetésre kerülő módosított egyházi, civil, nemzetiségi törvények kapcsán a közösségi formák jellegeire és fontosságára alapozta.

Betekintést nyújtott az államtitkárság munkájába, annak legnagyobb kihívásaiba – elsőként abba, hogy milyen nagy feladatot jelent az egyházak munkáját úgy segíteni, hogy közben szabadságjogaikat tiszteletben tartsák.

Országos szinten hangsúlyozta azt a problémát, hogy a hívek közül sokan nem érzik át, nem tudják megélni hovatartozásukat. Megítélése szerint az egyházak túlgyötrik magukat, de mivel alapjuk éppen a hit, ami egyfajta irracionalitás, azaz egy magasabb rendű racionalitás -, éppen ez teszi lehetővé számukra a társadalomban való funkciójuk betöltését.

A nemzetpolitikában, s talán még inkább a határon túl, igen fontos és megkerülhetetlen az egyházak jelentősége és munkája, utóbbinál a nemzetösszetartó szerepe révén is, és pedig nem csupán a történelmi egyházaké, hanem közösen mindegyiké, amelyeknek koordinálása az államtitkárság legfőbb feladata. Törekvésük – mondta -, Kárpát-medencében és összhazában gondolkodni, mert a búvópatak a föld alatt is patak és a ködben nem látszó sziget is létezik -, s amidőn Európa nem az EU-val adekvát, várni lehet a határok kinyílását Erdély és Kárpátalja felé.

Államtitkár úr beszédében az identitás elsődleges helyét a hitközösségben határozta meg, a másodlagost a nemzetben illetve nemzetiségben. Érdekes gondolatsort hallhattunk az identitás jellemzéséről, arról, hogy ez nem egy szélsőségekben kifejezhető, kétpólusú valami, egyik végletben a nem-mel másikon az igen-nel, hanem egy teljes skála, amelynek különböző szintjein eltérő mértékű lehet az emberek identitása, gyengébb vagy erősebb.

De mindenképpen olyan struktúrára kell berendezkedni, hogy a közösség tagjai ne csak azokon a helyeken érezzék jól magukat, ahol sokan vannak, hanem a szórványokban is. Ezekben a legnagyobb összetartó erő a hagyomány és a hit, s az egyházak munkája révén is jobbá tehetőek a hitéletre használt helységek, s azok kulturális közösségeinek élete.

Hölvényi György azzal a józanul radikális intelemmel zárta érdekfeszítő előadását, hogy tartózkodjuk a problémák közösségi mázzal való leöntésétől, s ragaszkodjunk ahhoz a realitásérzékhez, aminek bázisát a terepi tapasztalatok jelentik. Szent Ferenc trigonját, a „szükséges – lehetséges – lehetetlen” hármas-egységét idézve úgy jellemezte a NEFMI-t, mint a közösségek mellett a lehetetlen ügyek államtitkárságát, amelyben döntő fontosságú elem egy pici irracionalitás jelenléte, - s elsietett a romakoordinációs tanács ülésére, ahol aktuálisan arról terveztek tárgyalásokat folytatni, hogy milyen felvállalásokra képesek az egyházak.

A szót Vicsi László polgármester vette át, aki köszöntőjében elmesélte, hogy városuk 5 nemzetiség kulturális tégelye, a magyarok mellett romák, szerbek, szlovákok és németek lakta vidék így vallási felekezetiben is igen sokszínű. Fontosnak tartják, hogy a lakosok otthonuknak érezzék a települést, szabadon csatlakozhassanak a közösségekhez, s talán rendhagyónak is tekinthető nemes példát nyújtanak térségükben a lelki vezetők, akik ökumené keretében kölcsönösen járnak misézni egymás közösségeibe. Mind az öt itt működő egyház megszólítja és behívja a lakosokat, hogy mindenki megtalálhassa életének azt a szeletét, ami a közösségbe bekapcsolja.

A konferencia házigazdája, Turcsány Péter Kölcsey-díjas író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke a jelen értekezlet témavázlatában három halmazt határozott meg:
- egy nagyon fenti, óriási értékkohót, mennyei értéket, ami a hajó belső tüze
- a földi világot, amiben mindenki elcsuklik
- és egy köztes szférát, valamit, ami felülről töltekezik, ám alulról ossza szét magát.
Ezen aspektusokból kiindulva született ez a fórum, a váci Varga Lajos püspök által alapított Ars Sacra kiállításával egybekötve, azzal a céllal, hogy felszínre hozza a szakralitást, amely révén a belső világnézet cselekedetek révén nyilvánul ki.

Mély eszmeiséggel áthatott beszédét követően Ékes Ilona országgyűlési képviselő, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége alapítója tartott előadást „Nemzeti és családi összetartozás az Alaptörvényben” címmel, melynek katarzisát (számomra) egy idézete jelentette: „Létezni annyit tesz, mint kapcsolatban lenni”.

Dr. Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségi Szövetség elnöke követte őt beszédével, amelyet egy személyes élményével intonált egy közelmúlt-béli esetről, amikor az egyház 1048-as keltezésű bélyegzőjét használta. Ennek révén, hazánk 1100 éves mivoltának tudatában tette fel a kérdést, hogy ehhez képest mennyi idős Amerika, kinek kell kit tanítania, ki-kinek diktálhat, kinek kell kihez csatlakoznia? A feladat a nemzet megtartása a világ számára, s ennek alapját az képezi, hogy legalább magunknak hívei legyünk, ellenkező esetben kitől várhatnánk, hogy mellénk álljanak?

Noha dr. Osztie Zoltán előadását „Mélyedjetek el magyarságotokban!” címmel tartotta, és makulátlanul e cím eszmeiségének a nemes szellemében, meggyőződésem, hogy annak tartalma szinte módosítatlanul interpretálható romaságunk tudatos megélésére is. Ennek is köszönhető, hogy kiemelkedően sok értéket és bölcsességet közvetített beszéde, mely hitelesen és lángoló lelkesedéssel hordozta az identitás megélése létjogosultságának és döntő fontosságának üzenetét, egyetemesen is értelmezhető, értékelhető és hasznosítható módon!

A Teleki Páltól idézett gondolatokra alapozva: „minden ember illetve nemzet akkor adja a legtöbbet, ha legjobban éli ki saját formáját, saját jelleme szerint” – a legnagyobb hangsúlyt az önbecsülés megformálására és kialakítására fektette. A közösségek sejtjeit tűzhelyekhez hasonlította, amelyeknek kisugárzásuk van, gyarapodnak, összeérnek, s együttesen történelmet alkotnak, amely felelősségtudatot is hordoz. Ez individuális szinten azt a kérdést veti fel, hogy a magunk részét hozzátesszük-e a közösségünkhöz, mint építőkövet?! A kis közösségek pásztortüzei adnak létérvényt annak, hogy „életformánk bírái magunk legyünk”.

Az egyház szerepéről szólva -, amelynek leghűbb tükrei mindig a szerzetesrendek voltak -, mély fájdalommal jelentette ki, hogy az, a kommunista diktatúra pusztítását nem tudja kiheverni. Az embereknek a politikába és annak képviselőibe vetett hite azonban meggyengült, annál nagyobb lett az egyház és civil szervezetek jelentősége, mint közvetítő közegeké.

Hibás nézetként elevenítette fel azt a felfogást, miszerint az egyháznak a politikától el kellene határolódnia; véleménye szerint ez a hatalom idegen erőknek való átadása, ami helyett olyan keresztény értelmiséget kell kinevelni, ami felkészülten küldhető be a közéletbe (amelynek példája lehet Aquinói Szt. Tamás Szellemi Műhelye is). A cél a komplex látásmód kialakítása, az ítéletalkotás képességének kifejlesztése bármilyen jelenségről, annak az értékrendben való helyes elhelyezése, hogy a szeretet kultúráját építsük, ne a halálét.

A szünetet követően a „Haza – hit – vallás a civil társadalom értékrendjében” című második részben a határon túli magyar egyházak támogatásáról tartott előadást dr. Fedor Tibor, az EMMI Egyházi Kapcsolattartási főosztályvezetője, s a Kárpát-medencei Református Honismereti Gyermektáborokról tartott beszámolót Dr. Székely András Bertalan, az EMMI Külkapcsolati és Nemzetiségi Együttműködési Osztály osztályvezetője.

„Isten megteremtette az embert saját képmására” címmel Illéssy Mátyás plébános, az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület elnökének előadását hallgathatták meg a résztvevők, beszélt dr. Nagy Márta bizantinológus, egyetemi docens, valamint Szalay László Pál református lelkipásztor, Ökogyülekezeti tanácsos „Zöldhullám az egyházban – mitől lesz öko egy gyülekezet?”című előadása hangzott el (mely honlapunkon teljes terjedelmében is elolvasható).

Az „Egyházak a civilekért, civilek az egyházakért a felvidéki magyarság hazafiasságában” témájában Tarics Péter újságíró, író, okleveles politikai szakértő beszéde zárta az elgondolkodtató és értékes információkkal gazdagító konferenciát, melynek Zárszava Turcsány Pétertől hangzott el, az Ars Sacra kiállítása megnyitása előtt, melyet Dragonits Márta, az Alapítvány kurátora prezentált „Ars Sacra Fesztivál a Kárpát-medencében” címmel a jelenlévőknek.

Köszönet a Kráter Műhelynek, a példaértékűen tartalmas rendezvényért, melynek részesei lehettünk!

Módosítás dátuma: 2012. november 28. szerda, 14:27
 
Copyright © 2017 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria