A cigányok letelepítését célzó 1893. évi összeírás az akkori Magyarország területén 200 000 cigányt talált. Mennyiségben is elég tetemes népesség ahhoz, hogy megértsük azokat a tudományos, hatósági és magánemberi kezdeményezéseket, amelyek a XIX. század végén szórványos voltukban is, a kérdés előtérbe kerülését jelentették. A cigányok "felfedezésének" másik oka a századvég szellemi fejlődésében keresendő. A századvég liberalizmusába belefér egyfajta "emberbaráti" mentalitás akár az európai eszmék hatására, akár a jozefinista felvilágosodás reneszánsza következtében. Nem véletlen, hogy a megnövekedett érdeklődés egy elmagyarosodott Habsburg főherceg munkásságában csúcsosodott ki mind a tudomány, rnind a karitatív kezdeményezések, mind pedig a kormányzati dimenziójú - jóllehet eredménytelen -gondolkodás területén.

A főherceg cigányok iránti érdeklődésének kezdete maga is legenda - még ha igaz is, mely jól megvilágítja a különös arisztokrata arcélét. Az 1850-es években fiatal katonatisztként a birodalmi hadseregben teljesít szolgálatot Németországban. Megesik a szíve a keze alatt szolgáló s csak cigányul tudó néhány bakán, akik egy kukkot sem értettek a vezényleti nyelvből és senki sem tudott velük szót érteni. A fiatal tiszt, aki fölös szellemi energiáit különféle tudományokkal - nyelvtudomány, botanika, csillagászat -való kacérkodással kötötte le, német-cigány szógyűjteményt szerez és annak segítségével próbálja megértetni magát cigány katonáival.

(Feltehetően már ekkor tisztában van a cigány nyelv indiai eredetével, hiszen több keleti nyelv közt a szanszkrittal is foglalkozott.) Az ismerkedés nem áll meg az úri passzió, arisztokrata manír szintjén. Ettől kezdve rendszeresen gyűjti a cigány szavakat. Alaposságára jellemző, hogy a németországi Mutterhausenben több hetet tölt egy cigánykaraván társaságában, s ahogy ó mondja: "teljesen velük éltem” Miklosich1, akivel levelezésbe kerül, további munkára buzdítja. Nelvtanának rendszerezéséhez Jókai biztatására fog hozzá, akivel közeli barátságban van. Jókai közvetítésével kerül az első fogalmazás is a Tudornányos Akadérnia 1. osztályának havi értekezlete elé felolvasásra 1886-ban. Az Akadémia további munkára biztatja a szerzőt és megbízza Ponori Thewrewk Emil nyelvészt, hogy kiadvánnyá szerkesztésében, valamint a könyvészeti rész elkészítésében működjék közre.

A főherceg örömmel veszi a segítséget, mondván: "Sajnálom, hogy könyvtáram szegény czigány bibliographiákban, de többet végeztem szóval a romákkal, mintsem bírtam volna könyvekből.”2 Ilyen előzmények után jelent meg 1888-ban a Czigány nyelvtan (Rornáno Csibákero Sziklari-be), a cigányokró1 mindmáig legátfogóbb mű. Személyes erény, hogy rendelkezett az amatőr tudósoknál oly ritka mértéktartással, amely meggátolta, hogy számára zátonyos vizekre evezzen. (Eredetkutatással és zenével is foglalkozik, de nagy szerénységgel és önmaga iránt is megmutatkozó kritikai érzékkel.) Kisebb cikkeiben életmódjukra, szokásaikra stb. utaló adalékokkal szolgál.

József főherceg cigányokkal kapcsolatos tevékenysége szorosan kötődik a magyar néprajztudomány kialakulásával kapcsolatos fejleményekhez. A születő néprajztudományt még nem nyomorította el a nemzeti önvédelem mítoszokkal terhelt szükséglete s érvényesült az a tradíció, amelyet a kor színvonalán álló magyar társadalomtudomány képviselt Hermann Ottó, Beöthy Leó, Hunfalvy Pál, Pulszky Ágost, Katona Lajos és rnások személyében. A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagjai közül Katona Lajos, Vikár Béla, Herrmann Antal ott vannak a kor legprogresszívebb folyóirata, az Élet szerkesztőségében, előkészítve a szellemi talajt a Huszadik Század számára.

Az indulás első évtizedében még megvan a lehetősége annak, hogy szintézist lehet teremteni az etnológiai és etnográfiai iskolák között, s ha vékony szálon is, de becsordogált az angolszász antropológia néhány eredménye is. Amikor az Ethnographia első évfolyama 1890-ben napvilágot lát, a Hermann Antal szerkesztésében megjelenő Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn (a továbbiakban EMU) már a harmadik évfolyamnál tart.

A nemzetközi szerzőgárdával, nemzetközi tematikával induló folyóiratnak már az első számában szerepel Charles G. Leland cikke, aki a következő évben (1888) megalakuló Gypsy Lore Society elnöke lesz. Az EMU szerkesztőségében Hermann Antal mellett ott van Wlislocki Henrik is, aki már hosszú évek óta cigány folklorisztikai kutatásokat végez. A rendszeresen megjelenő cigány folklorisztikai közlemények után az EMU 1894-ben melléklapot jelentet meg.

Így válik érthetővé, hogy amikor 1892-ben a közlöny anyagi csőd következtében megszűnik, az egyébként hamarosan feloszló GLS vezetősége "elfogadta pótlás fejében a József főherceg védnöksége alatt Herrmann Antal által szerkesztett Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn czimü közlönyt, amely eddig is a czigány tanulmányoknak kiváló figyelmet szentelt volt, s most azonnal mint az egyetemes czigányismének a közlönye jelent meg.”3 A fóherceg védnöksége gyakorlatilag anyagi támogatást jelentett; maga a szerkesztőség is az ő budai villájában működött.

E vonatkozásban tehát a magyar etnológia nemhogy felzárkózott, de kezdeményezően jelentkezett a nemzetközi tudományosság porondján. A főherceg nemcsak védnök és mecénás, hanem aktív szervező is. Ugyancsak az ő inspirációjára született terv a feloszlott GLS helyett a magyar adminisztrációjú nemzetközi szervezet létrehozására. A XIII. Nemzetközi Orientalista Kongresszuson (1902) "az I. sectio Herrmann Antal jól megokolt javaslatára kifejezte abbeli óhaját, hogy a nemzetközi Gypsy Lore Society újra fölélesztessék."4 Jóllehet az indítvány határozattá vált, a tervből feltehetően József főherceg betegsége és 1905-ben bekövetkezett halála miatt nem lett semmi.

A főherceg ott van az 1889-ben megalakuló Magyar Néprajzi Társaság szervezésénél is. Ennek, valamint a szervezeti felépítését kidolgozó Herrmann személyének tudható be, hogy a Társaságnak cigány szekciója is volt, melynek elnöke József főherceg lett.5 A szakosztály azonban gyakorlatilag nem működött. Az a nagyfokú érdektelenség, amely -szórványos kivételektől eltekintve -a magyar néprajztudományt jellemzi, már a kezdet kezdetén megmutatkozott.

A "cigányok királya" titulust azonban nem tudományos, illetve tudományszervező munkájával érdemelte ki a Monarchia cigánysága körében, hanem azzal a gyakorlati tevékenységgel, amely az útjába vetődő cigányok gyógyításától a kormányt ostromló beadványok szerkesztéséig terjedt, s a cigányoknak birtokain történő letelepítési kísérleteiben tetőzött.

Mária Terézia 1761. november 13-ai törvénye nyomán "újlakosok", "újmagyarok", "újparasztok" néven a török pusztítás és a felszabadító harcok következtében elnéptelenedett Bánságban próbálták eredménytelenül letelepíteni őket. Az 1767. november 27-ei hírhedett törvény elrendeli az endogám házasság tilalmát, valamint gyermekeik nevelő célzattal való elvételét. Szerencsére sikertelenül. Nem eredményezett többet II. József 1783. október 9-ei rendelete sem. A XIX. században elszórt magánkezdeményezésekről tudunk. Hám János Szatmáron, Farkas Ferdinánd Érsekújvárott tartott fenn cigány iskolát az 1850-es években.

Kormányszintű cigánypolitika kialakítására csak a század végén tettek felemás kísérleteket. A számukra kiállított 3 évre szóló, egész Európára érvényes útlevél mögött feltehetően az a hátsó gondolat húzódott meg, hogy a nemzet- közi migráció során lehetőleg más országban állapodjanak meg. A letelepedésre felszólító központi rendeletek mellett a vármegyei, sót a községi hatóságok olyan rendeleteket adtak ki, amelyek tiltották a közigazgatási területükre való belépést vagy a 24 órán túli egyhelyben tartózkodást.

1891-ben hét dunántúli vármegye, majd Pest vármegye (itt fekszik az alcsúti birtok) elrendelte a cigányok kocsijainak és lovainak elvételét anélkül, hogy letelepedésükről gondoskodtak volna. Így egy család Alcsúton rekedt, melyet még József nádor tett a "magyar Habsburgok" családi fészkévé. Ez az esemény érlelte meg József főhercegben azt az elhatározást, hogy birtokain cigányokat telepít le. Magyar és cigány nyelven országos felhívást tesz közzé, melynek hatására hamarosan 150 főre duzzad az oltalmat keresők száma. Putriházakat építtet számukra, családonként egy szobával és közös konyhákkal (nem sokkal különbözhettek a cselédházaktól).

Nemsokára más birtokain is hozzálát a telepítéshez így Bánkúton, Kisjenőn, a hatvani és göböljárási pusztákon, "melyek ügyeit személyesen, nemes buzgósággal, fáradhatatlan kitartással intézi."6 A czigány nép jellemére némi világosságot terjeszt nemrég kezdett és jó eredménnyel folytatott azon kísérletem, hogy göböljárási pusztámon alkalmazom mindenféle munkára. Az ürgefogás már régi idő óta létezett, de jelenleg már földmunkához is állnak s mint fűtők a cséplőgépeknél. Már egy kis sereg állandóan szolgálatomban van. Erdélyben ez majd mind létezett, mert ott a családok, béresek majd mind czigányok. (Ez aligha igaz -B.J.) Göböljárási ispánom tanul is már czigányul." 7

Napszámbért fizet, hetente jutalmazza külön a folyamatos munkát. Hamarosan jelentkeznek azonban a ma is jól ismert nehézségek: kevés a férfi munkaerő, sok az eltartott, a jövedelmet nem tudják beosztani. Ezért számukra külön boltot nyit, ahol jóval áron alul vásárolhatnak. Igaz, a biztonságos életnek feudális függőség az ára: a birtokról csak a főherceg, illetve jószágigazgatója által kiállított, napra, órára szóló szabadságos papírral távozhatnak, ellenben megvédi őket a hatósági zaklatásoktól. Hogy a vándorló életmóddal való szakítás ne legyen túl drasztikus, két hónap szabadságot kapnak, s örömmel jelenti visszatértüket egy levélben.

Hogy a fegyelmezetlenségnek, eseti szökéseknek elejét vegye, meghívja "vajdának" az ismert Fejér megyei Kolompár Gyurkát, akinek a keze alatt a munkában is jobb eredmények születnek. Ki is házasítja, megszervezve számára a honvédelmi minisztérium nősülési engedélyét. (Íme, ilyen egyszerú okai is voltak a letelepedéstől való félelemnek, mint a katonai sorozás!)

Külön iskolát nyittat számukra, ahol a fiúkat pap, a lányokat az alcsúti apácák tanítják. A lányoknak hozományt ad, sok esküvőn ő a násznagy. A cigány asszonyok ott ismerkednek meg a civilizációnak olyan alapvető elemeivel, mint a kenyérsütés. Gyógykezelésüket személyesen végzi.

Így áll össze a tervezett "akkulturációs" folyamattá az elképzelés: 1. termelés és fogyasztás; 2. jog és ideológia; 3. oktatás. Lényegében megegyezik a mai cigánypolitika alapelveivel.

A kísérlet a kezdeti eredmények után néhány év múlva csődöt mond. Okait Herrmann Antal így foglalja össze: "...elszigetelt kísérlet, mely csak akkor járhat eredménnyel, ha országossá válik törvényes intézkedések alapján; aztán a ...megyei hatóság nem támogatta a kísérletet...”7 A kudarc közvetlen oka azonban a parasztok és cselédek zúgolódása volt. 1891-ben még ezt írhatja Szüry Dénes: "...a falu népe gyanúsabban nézi a dolgot, bár mostanára ezirányban nincsen panaszra ok."8 A különleges juttatások miatt féltékeny cselédek gyanakvása azonban valóságos lázadássá fajult, s így a telepeket meg kellett szüntetni. (A csődhöz az is hozzájárult, hogy a fiatal férfiak - a legjobb munkaerő - a katonai szolgálattól való félelmükben elszökdöstek.)

Az egyéni kezdeményezés mellett "...már kétízben előjterjesztést tett a kormányelnöknek s onnét a telepítés nehézségeinek teljes méltánylásával a lehető támogatásáról biztosíttatott. ..Legutóbbi ittlétekor (őfelsége is kiváló érdeklődéssel kívánt kimerítő tájékoztatást az ügy állása felől.”9 A "lehető támogatás" azonban kimerült a "teljes méltánylás"-ban és a "kiváló érdeklődés"-ben. A mai szenvedélyes viták föltétetik azt a kérdést, hogy a "cigányok királya" hogyan látta az etnikai és nyelvi asszimiláció, illetve a differenciálódás kérdését?

Elöljáróban le kell szögezni, hogy e kérdést nem lehet a kiegyezést követő korszak nemzetiségi problematikájának részeként, még alfejezetként sem tárgyalni. A magyarországi nemzetiségi, anyaországgal rendelkező, államiságra törekvő milliós népek világpolitikai tényezők voltak, míg a 200 000 főt számláló cigányság az egész világon elterjedt etnikai szórvány. Analógiaként - gyökeresen más dimenzióban ugyan -inkább a zsidóság kínálkozna, ha volna egyáltalán analógia a cigányság teljesen egyedi történelmi pályafutására.

Mindez nem áll ellentétben azoknak a szórványos adatoknak a tanulságával, melyek szerint a század második fele nemzetiségi forrongásainak heve a cigány etnikumot is megperzselte. A cigány alakjának bérelt helye van a XIX. századi romantika kelléktárában, s jóllehet a figurát nem a cigányok találták ki, a létező kép hatott a cigányokra is. (A gyarmat nélküli népek ezzel az alakkal pótolták a "jó vadember" mítoszát.) A százados tradícióval rendelkező cigány zenészek számára anyagi szempontból adva lett volna az asszimiláció lehetősége, de számukra a cigányság megőrzése egzisztenciális kérdés volt. A Románo Csibakero Sziklaribe megjelenésekor a neves pesti cigányprímások testületileg felkeresi Jókait, hogy közvetítésével mondjanak köszönetet a főhercegnek.

A főherceghez levéláradat indul az ország, sőt a Monarchia minden részéből, magyar, de főként cigány nyelven, az erősödő etnikai tudat ékes példájaként. Jóllehet a levelek közt sok a támogatást, jogorvoslatot kérő, legtöbbje mégis a főherceg cigányok érdekében tett erőfeszítéseit köszöni meg, vagy a nyelvtanból kér példányt, hogy abból tökéletesítsék, mintegy iroda1mi szintre emeljék a cigány nyelvtudásukat.

A nyelvtan bevezetőjében ez található: "...e nyelvtan nem egyszerű tankönyv, mely a czigány nyelv meg- tanulására akar szolgálni, hanem tudósnak szóló mű..."10 Mivelhogy készültek kifejezetten a nyelv megtanulására, helyes használatára szolgáló könyvek is, Nagyidai Sztojka Ferenc szótára, a "Tománé alává" egyenesen "Iskolai és utazási használatra" alcímmel jelent meg József főherceg költségén, s fogyóssága miatt hamarosan második kiadása is napvilágot lát.

József főherceg szógyűjteménye mintegy 1200 egységet tartalmaz, s meg is jegyzi az egykorú kiadványokkal kapcsolatban, hogy azok igen sok saját és ragasztott alakot tartalmaznak (Nagyidai Sztojka, Balogh). Ugyancsak a főherceg költségén jelent meg 1885-ben Györffy Endre Magyar és czigány szótár c. gyűjteménye, "...de mint- hogy e könyv tisztán gyakorlati czélra készült, az Akadémia alapszabálya értelmében el nem fogadhatta."

Telepítési felhívását a főherceg cigány nyelven is közzétette. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a cigányok "civilisatio"-ját -hasonlóan a többi idézett szerzőhöz - az anyanyelv segítségével, sót, arra alapozva képzelte el. E tárgyban korabeli ellenvéleményről nincs tudomásunk.

A helyzet iróniája, hogy a cigány nyelv magas szintű kommunikációra alkalmatlan voltát a mai kutatók éppen József főherceg 1200 szavas gyűjteményére alapozzák.

Adatok vannak az etnikai tudatosodás más jelenségeire is. A budapesti cigányzenészek társadalmi szervezetben tömörültek s napvilágot látott egy cigány betegsegélyező egylet terve is. (Feltehetően a Mara Cop horvát származású francia írónő által alapított párizsi egylet példájára. Mara Cop, aki egyébként cigány balettet is működtetett Párizsban, levelezésben állt József főherceggel.)

Az elmondottak azonban nem adtak választ kiinduló kérdésünkre: miért József főherceg, és más miért nem?

Az utóbbi kérdésre adott lehetséges válaszok egyikét már részben érintettük: a század nemzetiségi mozgalmainak dimenziói mellett a cigánykérdés - növekvő társadalmi súlyossága ellenére is - eltörpült, nem jelenthetett kormányzati kérdést.

Ami a főherceget illeti, a válasz részben az arisztokrácia mentalitásának fejlődéstörténetében, részben a magyarország Habsburgok családi tradíciójában és különleges politikai helyzetében keresendő. A század vége felé a magyar nagybirtokrendszer megerősödésének minden konzekvenciája ellenére is megkezdődött az arisztokrácia kiszorulása a politikai küzdőtérről. A fölös energiák egy része szerencsés esetben a mintagazdaságban, valamint a tudományokkal való kacérkodásban csapódott le.

A tudományos dilettantizmus valóságos arisztokrata divat lesz, kiemelkedő eredményeket is hoz mind a természet, mind a társadalomtudományok terén. Sir Isac Newton szellemi örökösei persze magányosan emelkednek ki az aranycsináló rózsakeresztesek kései utódainak tengeréből, harmadrangú regények tipikus alakjává érlelve a kicsit hibbant arisztokratát, amint lepkehálóval egzotikus rovarok után szaladgál a tengerentúlon, vagy amint a vendégekről megfeledkezve lombikokat melegít kastélya kísértetjárta pincéjében.

A világutazók -biztos, ami biztos -visznek maguk- kal polgári származású szakembert is, földrajztudóst mindenképpen, de etnográfust is, mint gr. Zichy Jenő Jankó Jánost. Meg kell azonban adni, hogy e nemes di- lettánsok alapozták meg Európa múzeumait ásvány-, rovar-, állat-, régiség- és néprajzi gyújteményeikkel, s ajándékoztak a köznek parkokat, botanikus kerteket.

József (Károly Lajos) főherceg annak a II. Lipótnak az unokája, aki felemás módon, de követni igyekezett II. József politikáját. Fiaiban e felemásság kettéválik. Utóda a Metternichre és Kollowratra támaszkodó, Szent Szövetséget összekovácsoló, jakobinusokat kivé- geztetó I. Ferenc. A jozefinista felvilágosodás hagyo- mányait öccse, József nádor viszi tovább, immár ma- gyar nemzeti érdekeket is képviselve. A Verseghy Fe- renctól magyarul tanuló, Bécsben rebellis kurucnak számító Habsburg méltán osztja meg a főhelyet a re- formkor nagyjaival. Még felsorolni is sok lenne azokat a vállalkozásokat -az Akadémiától a Múegyetemen keresztül a Vakok Intézetéig -, amelyek megvalósításá- ban ne lett volna oroszlánrésze.

Tán az egyetlen Habs burg, akinek az emlékét a róla elnevezett téren szobor órzi Magyarországon. Idósebb fia, a már Alcsúton ne- velkedó István főherceg a legszerencsétlenebb idószak- ban, 1847-ben követi a nádori székben. (Ha a halál nem menti fel József nádort a választás felelóssége alól, ki tudja, állna-e szobra ma Budapesten?)

Bár a magyar történetírás Istvánt puccsista ellenforradalmisággal vádolja, a Kamarilla magyarbarátsága és forra- dalmisága miatt teszi felelóssé, váltja le, tiltja el egész életére a közügyekben való részvételtól s számúzi Ma- gyarországról haláláig. Halála (1867) körül teljesen alaptalan legendák szövódtek arról, hogy a bécsi udvar tette el láb alól, mint a kiegyezés útjában álló akadályt (Kossuth a 48-as taktikázás során felajánlja számára a magyar koronát).

Öccse, József 15 éves 1848-ban. A pozsonyi Rómer Flóris tanítja neki a botanikát. Az inkább számúzetés- ként értelmezhetó németországi katonai tanulmányok és szolgálat kínzó idegenségét a Habsburg fóherceg Kölcsey és Kisfaludy hazafias verseinek olvasásával, csillagászattal, nyelvekkel - köztük a cigány nyelvvel - való ismerkedéssel enyhíti.

A kiegyezést követóen a szimbolikus magyar hadsereg fóparancsnoka. De bár- mennyire jelentéktelen politikailag e poszt, mégis gyanús, hogy műveiben, levelezésében, a róla szóló cik- kekben a leghalványabb nyomát sem találjuk bármiféle politikai jellegú megnyilvánulásnak. Jóllehet bizonyítékunk nincs rá, valószínúsíthetó, hogy István nádor bukása után a birodalmi politika csinálói feketelistára tették az egész magyar ágat.

Az elmondottak után jobban érthetó, hogy a társadalmilag aktív, etnikai problémákra érzékeny fóherceg- tudós miért nem szólt bele pl. a nemzetiségi disputákba s miért fordult figyelme egy társadalmilag fontos, poli tikailag azonban neutrális terület felé.

Felhasznált irodalom

A Magyarországon 1893. január 31-én végrehajtott cigányössze- írás eredrnényei -Budapest, 1895. Statisztikai Hivatal (Magyar Sta- tisztikai Közlemények U.F.9.)

József főherceg ő császári és királyi fensége uradalmainak rövid ismertetése -budapest, 1896. (Az 1896. évi ezredéves országos ki- állítás a1ka1rnából.)

József főherceg: Cigány nyelvtan. Románo Csibákero Sziklaribe

(Budapest 1883. MTAXIII.)

József f6herceg: A mi nomádjaink (Élet, 1893. évf. 7. sz. 225- 226. 1.)

József f6herceg: Eredeti cigány levelek (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1890. XIV 737-768. 1.)

Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn 1887-1907.

Ortutay István: József f6herceg élete. (Szeged, 1915.)

Sztojka Ferenc, Nagyidai: 6 császári és magyar királyi fensége József f6herceg magyar és cigány nyelv gyökszótára. Románé álá- vá. Iskolai és utazási használatra. (Kalocsa, 1886, bővített kiadása Baka, 1890.)

Szüry Dénes: Rajzok (cikkgyújtemény)

Thewrewk Emil, Ponori: József f6herceg emlékezete. (Emlékbe-

széd az MTA ülésén) Budapest, 1906.

Thewrewk István, Ponori: József f6herceg. (Budapest, 1893.) Vághó Ignác: József f6herceg emlékezete (Budapest, 1905. Pal-

las lexikon C-D kötet.)

1 Ponori Thewrewk Emil, 1893. 49. 1. 2. u.o. 46. 1.

2 U. o. 46. I.

3 Ponori Thewrewk Emil, 1906. 17 .1. 4. u.o.

4 u. o.

5 Levél Ponori Thwrewk Emilhez, 1888. In.: Ponori Thewrewk Ist- ván, 1893. 61. 1.

6 Pallas Lexikon C-D kötet, 363. 1.

7 Levél Ponori Thewrwek Emilhez, 1891. In.: Ponori Thewrewk István, 1893. 53. 1.

9 Pallas Lexikon C-D köt. 363. 1. 10. Szüry Dénes, 268. 1.

10 Románo Csibákero Sziklaribe. Bevezetó VIll. 1. 12. Román6 Csibákero Sziklaribe. Bevezetó VI. 1.