Címlap Romani shib - cigány nyelv Fordítások A nap gyermekei - Le khameske shavora

Lovaricko shibako grizhipe

Kiadványaink

Radio Romano

Archív

Csatka

Közös Út Baráti Kör

Blog

Névjegy

Gindima

Tumencaj muro dyi sagda. Te na bisterdyon pa jekhavreste, zhikaj e luma luma avla,..

http://rfgy.blog.hu/

Portré

Rostás-Farkas György

CTMT videók

GTranslate

 

Rólunk

A nap gyermekei - Le khameske shavora PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Rostás- Farkas György   
2010. július 15. csütörtök, 00:07


A NAP GYERMEKEI
 
  Valamikor, nagyon régen, a világ kezdetének elején lehetett, amikor az ember napokig bolyonghatott, amíg egy másik emberrel találkozott. Nagyon nagy becsben tartották az ilyen találkozásokat, mert az emberek vágytak a hírekre, különösen azokra, amelyek külhonból érkeztek. Az idegennek szállást és meleg ételt adtak. Tátott szájjal hallgatták az érdekesebbnél-érdekesebb történeteket.

  A cigányoknak abban az időben volt becsületük, szívesen fogadták őket a tábortüzeknél, s borzongva hallgatták az öreg cigányvajda történeteit.
  — Most pedig elmesélem, hogy nekünk, cigányoknak, mitől van ilyen szép, barna színünk, mert tudjátok meg, hogy nekünk is ilyen sápadt színünk volt, mint amilyen nektek van. Bizony, barátocskám, valamikor mi is olyan sápkórosak voltunk, mint ti.
  — Még ilyet, fehér romák! — szólt közbe hüledezve egy legény.
  — Vad népek elűztek minket otthonainkból, leányainkat, asszonyainkat megbecstelenítették. Akik túlélték a borzalmas mészárlást, menekülni kényszerültek. Így lettünk mi hazátlanok, a világ vándorai. Mivel nem volt otthonunk, ruhánk is csak annyi, amennyit magunkon viseltünk, kézenfekvővé vált számunkra az a felismerés, hogy kezdetben olyan tájakon vándoroljunk, ahol szabad ég alatt is lehet aludni, ahol melegen süt a Nap.
  Reggel a kelő Nappal ébredtünk, s odatartottuk arcunkat a Nap sugarainak, mozdulatlanul sütkéreztünk, mint a sasmadarak. S amikor szivacsként magunkba szippantottuk az életet jelentő fényt, útra keltünk.
  Csak nézett, nézett bennünket a Nap, minden reggel szívélyesen ránk mosolygott. Mi is nagyon szerettük a Napot, mert a mosolyából erőt merítettünk, s ezt tudta is a Nap, mivel már akkor is nagyon öreg volt, és az öregek mifelénk bölcsek.
  Egy napon így szólt hozzánk a Nap:
  — Ide figyeljetek, cigányok! Mit szólnátok hozzá, ha gyermekeimmé fogadnálak benneteket?
  — Mire lenne jó ez nekünk? — kérdezte akadékoskodva az öreg jósasszony.
  — Nem is tudom... — gondolkodott félhangosan a Nap. — Talán azért, mert nekem nincsen gyermekem. Azért gondoltam rátok, mert ti szüntelenül úton vagytok, s én egész nap veletek lehetnék: óvnálak benneteket a bajtól, a veszedelemtől, s örökké az arcotokra varázsolnám a vidámságot...
- Kedves, drága Nap! — így szólt ükapám a Naphoz. — Bizony, el kéne nekünk a te gondoskodásod, atyai szereteted. Mi boldogan leszünk a te gyermekeid, ha szép bronzbarnára fested a bőrünket.
- Akkor az emberek már messziről felismernek bennünket, s tudják, mi a te fogadott gyermekeid vagyunk...
  A Nap lenyúlt hosszú, sugaras kezével, és minden egyes romát bronzszínűre festett.
  Nem győztünk betelni új bőrszínünkkel. De örömünk hamarosan ürömbe fordult, az emberek kezdtek irigykedni ránk, és bottal kergettek el bennünket...
  A tábortűznél megfagyott a levegő — az emberek lehajtott fejjel, szégyenkezve hallgatták az öreg vajda történetét.
  — Akkor a Nap rosszat tett veletek — szólt közbe egy tíz év körüli legényke.
  — Bizony-bizony, kisfiam, a Nap nem tudhatta, hogy a gőg és a büszkeség milyen indulatokat szabadít fel az emberek szívéből...
Ezért vándorolunk mi, cigányok, mert ha letelepednénk, akkor le kellene mondanunk bőrünk színéről, amely számunkra egyben a szabadság színe is...


LE KHAMESKE SHAVORA
  
    Várikana zurales dulmut, kana e luma kerdyilas, kana o manush o rom dyesenca shaj zhalas, sakana jekhhe kavre manushesa rakhadyolas.
   Zurales patyivinas kadal rakhadymatura, ke e manushan fajas te zhanen pa jekhavreste, majfeder pe kadale save andak kaver them avenas.
   E strajinen than haj tato xaben denas.
   Puterde mujesa ashunenas e dulmatane paramichi.
    E romen ande kodi luma inke sasle patyiv. Patyivara le nasla ande kodi vrama, kaj le vatri, haj durutnes ashunenas e phure romeske paramichi.
   Akanak pale ávri phenav tumenge, hoj amen Romen kathar, soste si kasavi shukar  kalyi morchi, ke trubuj te zhanen.
   Varikana vi amen kasavi galbeno morchi sas, sar tumen.
   Varikana vi ame kasave parne samas sar tume.
   Inke kasaves, parne roma! – das duma jek terno shavo. Bendyale manusha nashade amen anda amare vatri, pe amare shejan, haj romnyan zor kerde. Kon perdal trajisarde kodol trabi, kodol nashletar. Kade kerdyila ame bi themeske, a lumake dromara. Ke nas amen than, vi gada feri kattyi sode pe amende sas, shaj zhanglam kodi, ke pe kasave thana trubuj te zhas, kaj vipe phuv shaj sovas, haj tates pekel o kham.
   Detehara e khamesa ushtyasas, haj kothe inkarsas amaro muj e khameseske, haj kade pekelas pe amende o sunto kham, sar pe chiriklya.
   Kana ande amende nakhadam haj pherdyilam kathar o mur, majdúr gelam.
   Feri dikhelas pala amende o kham sako detehara  kamaimasa pe amende assalas.
   Vi ame zurales kamasas e khames, ke anda lesko assaipe zorr lam.
   Kadi vi zhanlas o kham, ke aba vi atunchi zurales, phuro sas, haj karing amende e phure gadyaveraj.
   - Pe soste avlas lasho kado amenge? - Pushlam la phura drabarovica.
   - China chi zhanav - gindijaspe o kham. Dore anda kode ke man naj shavore.
   O kham tele unzilas, kaj le rom, haj savoran shukares pe kaleste makhlas andre.
   Chi zhanasas so te keras andej bari losh ke kasave shukara kerdyilam.
   De amari losh na butijag inkerdas, ke e manusha, xolyajle pe amende, haj volyasa nashade amen.
   - Drago skumpo kham! – Kade das duma muro baro papo kaj o kham.
   - Ova mishto avlas amenge tyo grizhipe, kamipe. Ame loshasa avesa tye shavora, te makhes ame andre pe shukar kaleste.
   Atunchi e manusha aba dural opre pinzharena amen, haj zhanena ke ame tye shavora sam.
   Kaj e vatra kaj phabolas e jag, pahosajlas e mosura, e manusha, tele sheresa, ando lashavo, ashunenas e pureske paramichi.
   - Atunchi o kham nasulyipe kerdas tumenca – das duma jek deshe bershengo shavoro. – Ova ova muro shavoro! O kham nashtig zhanglas, ke o barimo phutyaripe, soske xolya anel nagle anda jilo.
   Andakade phiras e lume ame rom, ke te ashasas pe jek than, atunchi tele trubujas te phenas pa amari rang, so vi amari slobidijaj jokharsa.

 

Módosítás dátuma: 2010. augusztus 20. péntek, 12:37
 
Copyright © 2024 Kethano Drom - Közös Út. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete
 

Tehetség

Örökségünk nyomában

PTK roma tananyagok

Emlékezet

Portré

Közös Út a Facebookon

Mottó


„A cigány kultúrának intézményekre van szüksége...
Én ezt egy kulturális autonómia intézményrendszerén belül képzelem el, amely nem szavakból, hanem láncszemként egymáshoz kapcsolódó intézményekből állna.”

***

Részlet Orbán Viktornak  2008. április 11-én elhangzott beszédéből.


 

Civilhang

SZEMlélek

Galéria