Számos szociológiai kutatás bizonyítja, hogy cigány kisebbséghez tartozónak lenni – a világ bármely részén – sajátos helyzetet takar. Mind a tágabb, mind a szűkebb társadalmi környezet befolyásolja az identitás vállalását, a nyelv teljes használatát valamint annak mértékét. Ha a környezet befogadó, s a másságot értékként kezeli, a közösség valamint az egyének identitásvállalása észrevehető mértékben lesz nagyobb a presztízsnyerés miatt, míg ellenkező esetben ennek épp a fordítottja figyelhető meg. A környező országokban és a világ bármely országában élő cigány közösségek jelenérol sokféle információval rendelkezünk, történelmükről, nyelvhasználatukról azonban kevés hiteles forrás, kutatás áll rendelkezésünkre. Ennek fő oka, hogy írásbeliségük kialakulása csupán az elmúlt száz év terméke, így írásos nyomokat ok maguk nem hagytak az utókorra, a cigányokra vonatkozó dokumentumok a többségi társadalommal való konfliktusok során születtek, a „békeidőkből” ilyen források nem találhatóak.

A cigányok a népszámlálási statisztikákban is rendkívül hiányosan szerepelnek, mivel perifériára szorultan élnek, nehezen elérhetoek, és egyértelmű paraméterekkel nem is meghatározható, kik ők. Többen, sokféle szempontrendszer alapján próbálták kategorizálni a cigány lét főbb jellemzoit, de elfogadott és egységes definíció nem alakult ki. Ezért ez minden esetben csak nagyon óvatosan vizsgálható kérdés, legjobb az egyénre bízni saját besorolását.

Cigánynak lenni az évszázadok során meggyökeresedett különbözo előítéletek miatt a társadalom egy része számára alacsony presztízsű dolognak számít. A cigányok többsége a többségi társadalomhoz tartozónak vallja magát, és rendszerint felveszi a befogadó állam nyelvét, illetve környezete vallását, mert csak az országok egy részében tekintik őket nemzetiségnek, mások azonban anyaországgal nem rendelkezvén, az etnikai kisebbséghez sorolják magukat. Ez az egyik oka annak, hogy különösen nagy eltérések vannak mindenütt a világon a hivatalos népszámlálási és a tudományosan becsült adatok között.

A DISSZERTÁCIÓ TÉMÁJA

A dolgozat azt a célt tűzte ki, hogy a magyarországi beások helyzetét és a beás nyelv oktatásával kapcsolatos oktatás-és nyelvpolitika néhány kérdését megvizsgálja. A témaválasztást indokolttá az alábbi ellentmondás teszi: Az elmúlt tíz év eredményének köszönhető, hogy az addig csak szóbeli kultúrával rendelkező beásság nyelvleírása elkezdődött, ám a kisebbségi helyzetben élő nyelvhasználók, nyelvi közösségek körében a beás-magyar nyelvcsere jóval korábban elkezdődött, a folyamat közösségenként nagyon változatos képet mutat.

A hazai beásokkal kapcsolatban nagyon kevés szakirodalmi ismeretre lehet számítani, ezért fontosnak tartottam összegyűjteni azokat az ismereteket, amelyek a hazai beás közösség helyzetéről, lehetoségéről adnak képet.
Sem a dolgozat terjedelme, sem a szerző kompetenciája nem teszi lehetővé e téma teljes körű feldolgozását, így a dolgozat elsősorban a beások jelenlegi nyelvi helyzetét és a közoktatás keretében megvalósuló beás nyelvoktatást teszi a vizsgálat tárgyává. (...)

*Pálmainé Orsós Anna doktori értekezését teljes terjedelmében a csatolt pdf fájlban olvashatják

Attachments:

palmaine_orsos_anna_-_tezisek.pdf

[ ]

134 Kb