LAVUTARAKI TAJNA - A HEGEDŰ TITKA

(Ravasz József meséjét lovárira fordította: ifj. Rostás Farkas György)

But –but bersha nachile, hoj e Bradzsi  romani familyia  avilas anda duruthno them,thaj inke p podrom sas.Phares zhannas te phenas sark kaj, phirde.Vikodo phares zhannas te zhanas, hoj ande kadi pa savi generacija avla vorba,ke trubuj te zhanas,ke lerom kasavej hoj chi phenen avri so zhanen.Ande pengo dyi samalen pelate ,te te ferin len kathar e poganura.
-Akardo ,muro drago shavo,av feri kathe pasha mande ,taj besh pasha jag hoj so akanak pheno me tuke ,kado kaver te na shunel –kerdas shero Ardzsa,le Akardesko dad.

Akardo losshasa kerdas so manglas lestar lesko dad.E shaves kamle majfeder ando chalado.
Kana deshupanzhengo shavoro kerdyilas shukar baro shavo kerdyilas anda les.Chikana chi das duma khanyikasa.Le phuren sakana patyivijas.Chi sikadas peski zor kavreske.Kodi kamlas te sityol kodol butya so voj chi zhanel kathar peske amala.Anda kade nas kasavo manush kon les chi kamelas ke lasho sas lesko ilo .

Zurales kamav tut muro lasho dad !-phendas Akardo kade te shunel sakon ,paladodi hoj tele beshlas pasha pesko dad.
Vime muro drago shavo! Phendas Ardzsa Le Akardesko dad.
-Pe kadi ratyi pakavera butya vorbij me tusa.Jek tajna phenav tuke,pekadi tajna sama trubuj te les ande tyo trajo .Nashtig phenes khanyikaske chikaj kodi chavla tut chalado ,haj vi ando chalado feri e shaveske ,kon zurales godyaver trubuj tavel ,-shutas pe Akardesko phiko pesko pharo vas o phuro rom …
Akardo chi zhanglas te del duma.Ande peske dadeske jakha kasavi bari jag dikhlas so inke na.
-Muro drago dad !Me chi zhanav te dav duma ,andakode ke kade patyas ande mande.Pa dulmutani tajna vorbis so pemande kames te mukes.Phenav kade sar si, jek cerra darav.Chi zhanav lasho som e pekodi so manges mandar  hoj zhanav te kerav ?
-Phendas majdur o phuro rom –pakodi kamav te vorbij ma tusa ,hoj e lavuta na feri bashadyi, zhanel vi jek tajna so,ame phure rom kade phenas,godi.
-Akardo chi tromajlas te del chi duma chi glaso.
-Lavuta,godi?-pushlas palpale Akardo .Pebut butya gindisardom ma,de pe kodi hoj e lavuta e bari romengi tajna inkrel chikana cji tromajlomas te gindij .
-Trubuj te zhanes,kana amen nashavenas avri trubusardas te gindisaras variso sosa zhanasas te das duma .Lashe lavutara kasave  rakhle avri ,sosa anda vorba zhanas te das maj dur.Amare gilya andakode kasavej…E lavuta na feri anda kasht gatadyol.Sako romeski lavuta  amare pecimesko inkrimo .Ande lavutarake sirmi  amare ilesa maladam andre amare sirmi .Te dav tu kadi kija jek butyi trubuj te zhanes  kadi kodi hoj chikana chi purris tyo nipo .Kajkado sogodi sityarimo lantu .Kade phedas majdur o phuro rom
-Kathej kado cirdimo .Kana les tyi lavuta ande tyo vas,  na bister so phendom tuke .
Trubuj te fogadis vi tu kade keres tye shavesa ,sara kanak me tusa-phendas khines,de abdyolimaske jakhenca Le Akardesko dad.
E pecimo pekodi del vorba,hoj  le rom sar len sama pe pengo romanimo thaj pe pengi kultúra.Thaj e lavuta e bashadyimaske romengo majferisardo ,laki sirma pe pengo ilo si cirdime…

A hegedű titka (eredeti szöveg):

 Hosszú - hosszú évek teltek el azóta, hogy a Bradzsi cigány család az őshazából eljövet, még mindig vándorúton volt. Nehéz lenne megmondani, hogy hol, merre mindenütt jártak. Azt is nehéz lenne megtudni, hogy ebben a történetben hányadik Bradzsi generációról lesz szó, mert tudni kell, hogy a cigányok sok mindenről tudatosan, mélyen hallgatnak. A biztonságuk érdekében a lelkük legmélyén őrzik évszázados titkaikat, hogy megvédjék családjukat a gonosz emberektől.
- Akardo, drága gyermekem, gyere csak ide mellém, s ülj közel a tűzhöz, hogy amit most neked el fogok mesélni, azt rajtad kívül senki más ne hallja – intett fejével Ardzsa, Akardo édesapja.
- Akardó örömmel teljesítette apja óhaját. A fiúcska a nagyszámú család kedvence volt. Tizenöt éves korára sudár legény lett belőle. Soha senkivel sem kötekedett. Az idősekkel szemben mindig illedelmesen viselkedett. Sohasem fitogtatta erejét. Arra törekedett, hogy az ismerőseitől megtanulja azokat a dolgokat, amit ő még nem tud. Ezért a környezetében szinte nem is volt olyan személy, aki ne kedvelte volna őt, ezért a jó tulajdonságáért.
-  Nagyon szeretlek jó apám tégedet! – mondta hangosan Akardó, miután letelepedett az apja mellé.
- Én is tégedet, drága fiam! – válaszolt vissza Ardzsa, Akardo édesapja.
- Ma este másról fogok veled  beszélni. Egy titkot fedek fel előtted, amire az egész életedben vigyáznod kell. Senkinek sem mondhatod el addig, amíg nem alapítasz a mi törvényeink szerint családot, s a családban is csak a fiúgyermeknek, akinek felettébb okosnak, talpraesettnek kell lennie – tette Akardó vállára nehéz tenyerét az idős cigányember...
- Akardó meg sem tudott szólalni meglepetésében. Apja szemében olyat tüzet látott felvillanni, amilyet még sohasem.
- Drága apám! Én meg sem tudok szólalni meghatottságomban azért, hogy ilyen nagy bizalommal vagy irántam. Ösi titokról beszélsz, amit rám kívánsz testálni. Őszintén bevallom, hogy egy kicsit félek. Nem tudom, hogy eléggé felkészült vagyok-e arra, hogy kérésedet teljesíteni tudjam?
- Nos, - folytatta az idős cigányember – arról akarok veled beszélni, hogy a hegedű  nemcsak  hangszer, hanem egy titoknak is az eszköze, amit mi, idős cigányok úgy nevezünk, hogy „godi“.
- Akardo meg sem mert szisszenni annak a hallatán, amit az apjától hallott.
- Hegedű, godi? – hangosan kérdezett vissza Akardo. Sok mindenre gondoltam, de arra, hogy a hegedű, a „nagy cigánytitok“ hordozója, sohasem mertem volna gondolni – mélyen  a távolba nézve merült el ismételten gondolataiba Akardo. 
- Tudnod kell édes fiam, hogy fontos volt üldöztetésünk során nekünk is kigondolni valami furfangosat, amivel üzenni, szót tudtunk szükség esetén egymással érteni. Jeles muzsikusaink egy olyan akkordrendszert fejlesztettek ki, amivel  a beszéd helyett közvetíteni lehet.  Zenénk azért olyan, amilyen ... A hegedűink nem csupán fából készült hangszerek. Minden cigányember hegedűje a történelmünk hordozója. A hegedű húrjaiba, a hegedű testébe szívünkkel véstük bele üzeneteinket. Ahhoz, hogy ennek kulcsát átadjam, egyetlen feltételnek kell megfelelned. Az pedig az, hogy sohase árulod el a népedet. Ehhez pedig minden tudást, támogatást megkaptál. Majd az idős cigány így folytatta tovább:
- Itt ez a vonó. Amikor a hegedűdet  a kezedbe veszed, sohase felejtsd el, amit elmondtam neked. Meg kell ígérned, hogy a fiúgyermekeddel te is úgy fogsz cselekedni, ahogyan most én, veled – fejezte be fáradtan, de csillogó szemmel a beszédet Akardo édesapja.
    A történet arra ad választ, hogy a cigánynép miként vigyázza a kultúráját. S a hegedű, a zenészcigányok legféltettebb kincse, húrja a szívükre van megfeszítve ... 

(Illusztráció: Kádasi Laura grafikái)